Tegnap Lucy büntetésben volt. Már megint szétcincált egy kedvenc virágomat, ezért egy napra láncra kötöttem, hátha "elgondolkozik" egy kicsit. Nem hatotta meg túlzottan, én jobban sajnáltam szerintem, mint ő saját magát. Aztán miután visszanyerte a szabadságát, térült-fordult egyet-kettőt a saját tengelye körül, és visszafeküdt a helyére, ahol egész napos rabságát töltötte. El sem mozdult onnan szinte egész nap. Akkor meg nem mindegy neki, hogy meg van-e kötve, vagy sem, mi a különbség? Semmi, csak a tudat, hogy bármikor elmehetne onnan, ha akarna. De minek, az alvásnál nincs jobb dolog a világon! És milyen igaza van :-D
2 megjegyzés:
Nagyon szép ez a kutyus:) A mienkek verekednek melyiket kössem meg, mikor látják, hogy arra készülök. Aztán meg a megkötött sajnáltatja magát egy ideig:)
Haha, ez jó!! Akkor lehet, hogy nem is büntetés, hanem jutalom, ha megkötöd őket? :D Mondjuk most, hogy belegondolok, nálunk is ez van. Mostanában Rexet szoktam megkötni, ha a gyerekek is kinn vannak, mert mindig feldönti a kicsit. Amúgy ő máskor sosincs megkötve, csak ilyenkor, Lucy viszont egész éjjel, mert garázdálkodik. Nos, mihelyt megyek, hogy megkössem Rexet, jön a másik is, tolakszik, hogy őt kössem meg, kész kabaré :DDD
Megjegyzés küldése