Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. november 7., vasárnap

Kutya világ megint

Sajnos vírustámadás érte a blogomat, ezért tűntem el pár napra, de már dolgozom az ügyön. Sok keresgélés után úgy néz ki, a legutolsó, kutyás bejegyzés volt a bűnös, ezért töröltem, és most megpróbálom újra bemásolni. Mégiscsak lehetett összefüggés ezek szerint, mivel előtte meg egy jó kis vírust kapott az egész gépem, össze is omlott az egész, de szerencsére sikerült rendbeszednem. Viszont ugyanaznap este küldtem el a kutyás posztot, amire akkor mindjárt be is riasztott a vírusölőm, de nem sejtettem semmi rosszat, nem is találtam a gépemen semmi gyanúsat. Remélem, ezzel végre megoldódik az ügy, mert nagyon elszomorított a dolog. Utálok a technikai részletekkel bíbelődni, én a gépemet menetkész állapotban szeretem tudni. Na de nem körítek tovább, bemásolom a kutyás bejegyzést. Sajnálom, hogy a hozzászólások is eltűntek most emiatt, de fő a "békesség".

Ma elgondolkoztam rajta, hogy mi is az abszolút szerencse: kutyának lenni nálunk :-)) De most komolyan. Van egy húsboltos ismerősünk, ahányszor megyünk hozzá vásárolni, egy akkora zsák csontot kapunk tőle a kutyáknak, hogy egy hétig azon rágódnak. És nem ám akármilyen csontok: akkora combcsontok, mint a karom, és sokszor egy csomó hús még rajtuk van! Persze a húsboltokban "nagyüzemben" megy a filézés, amikor megjön az áru, nekiállnak, aztán vágják, vágják vég nélkül, a végén már nem is törődve vele, hogy mennyi színhús megy így veszendőbe, csak már érjenek a végére. Aztán ha valaki épp arra jár, akinek kutyái vannak, akkor jó napja volt, máskülönben viszont a kukában végzik. Most ne menjek bele abba, hogy a szelektív hulladékgyűjtésnek ugyebár szinte még a csírája sem létezik errefelé, így ezek a hulladék csontok, húscafatok is ott fognak megrohadni a többi szemét között... Főleg nyáron, a nagy hőségben csak befogott orral lehet elmenni a szeméttárolók mellett, amelyek húst is árusító üzletek közelében vannak! Nem tudom, nem kellene erre valamiféle előírásnak lennie, hogy ezeket a gyorsan bomló dolgokat külön kell(ene) tárolni, vagy valami? De ugyan már, hol élek én...
A másik pedig, ami megint komolyabb gondolkodásra készteti az embert, újra és újra, hogy tényleg  mennyire igazságtalanul vannak elosztva a javak ezen a földön. Vagy nem is kell annyira messzire menni, a Föld másik felére, ahol nap mint nap ezrek halnak éhen;  itt is egyre több a létminimum alatt élő család, akiknek még ünnepnapokon sem kerül hús az asztalára. Igaz, más sem, mert lassan már a zöldségek, gyümölcsök drágábbak lesznek, mint a fehérje. Ezekből a húsos csontokból pedig micsoda remek levest lehetne még főzni. Na persze csak akkor, ha az ember tudná, hogy ezeket is higiénikus körülmények között tárolják, és nem a szemetesből kerülnek elő... Igaz, aki éhes, az még a kukából is kitúrja, amit lehet :-(((( 
És akkor itt van a hatalmas kontraszt, az éhező emberek képe után az én két csapnivaló, elkényezetetett és agyonzabáltatott kutyám elégedett pofája, amint a nagy tál húsos-csontos ebéd után jóllakott napközisek módjára elterülnek a napon :-)) Létezik ennél jobb világ??? Miközben ezek a gondolatok cikáznak az agyamban, el kell röhögnöm magam, mert annyira vicces a kutyatermészet: az utolsó darab csont már nem csúszik le, egyiknek sem, annyira tele vannak, de azért ott őrzik maguk előtt, nehogy a másik elvegye tőlük. Fekszenek egymással szemben, úgy jó 3 lépés méter távolságban, két mellső lábuk közé szorítva a zsákmányt, és farkasszemet néznek.  Lucy már arra is morog, ha Rex csak megmozdul, pedig aztán esze ágában sincs elvenni a másik csontját, annyira tele van. De azért csak ott őrzik mindketten, nehogy a másiknak jobb legyen :-D Még arra sem hajlandók megmozdulni, amikor jól hallhatóan nyílik a kapu, nehogy addigra eltűnjön onnan az értékes kincs... Szép dolog, mondhatom, jó kis házőrzők ezek, a csontjuk fontosabb, mint a terület védelme, ennyi erővel bárki jöhetett volna... Na ezért mondják, hogy irigy kutya!






Nincsenek megjegyzések: