Vírus

Többek kérésére leírom részletesen, hogyan jártam. Magam is értetlenül állok azelőtt, hogy tizeniksz év netezés után hogyan dőlhettem be ilyen olcsó trükknek. De ahogy egy görög mondás tartja, az okos madarat a csőrénél lehet megfogni, vagyis aki túl okosnak hiszi magát, néha a legegyszerűbb buktatón csúszik el. 

Az egész egy fészbukos üzenettel kezdődött. Ezúton is szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy aki olyan privát levelet kap ismerősöktől, ami úgy kezdődik, hogy "I have a surprise for you", és meg kell nyitni egy fájlt, ami nagy valószínűséggel azt írja ki, hogy fényképalbumot tartalmaz, hogy NE NYISSA MEG A FÁJLT!!! Egy nagyon csúnya vírust tartalmaz, amely a fb oldalán terjed, ismerősök által. Na nem az ismerősök terjesztik, de ha valaki már bekapta a vírust, akkor az átveszi az irányítást, és automatikusan továbbküldi az üzenetet az összes többi ismerősnek is. A férjem ugyanaznap 5 ismerősétől kapta meg ugyanazt a levelet, képzelhetitek! Nos, én képes voltam bedőlni ennek az ostoba trükknek, de mindezt olyan egybeeséseknek köszönhetően, hogy így utólag kezdem elhinni, hogy tényleg nincsenek véletlenek. Először is, tanulság: soha többet nem olvasgatom "csak úgy hirtelen" az üzeneteimet. Sokszor elkövetem ezt a hibát, napközben, rohanás közben, amikor éppen elhaladok a számítógép mellett, hogy csak úgy kutyafuttában belekukkantok a levelezéseimbe, de persze miközben a gyerekek ott nyüzsögnek körülöttem, esélyem sincs, hogy érdemben foglalkozzak a dologgal. A kíváncsiság azonban sokszor erősebb, nem bírom ki estig, amikor is nyugodt körülmények között tudnék olvasgatni, válaszolni, dönteni és megnyitni, anélkül, hogy a figyelmemet százfelé kelljen szakítanom. Nos, így történhetett, hogy miközben az agyam valahol egészen máshol járt, rákattintottam arra, amire nem szabadott volna. A véletlen összefüggés pedig az, hogy akitől az üzenetet kaptam, talán az egyetlen ember volt a fészbukos ismerőseim közül, akitől tényleg örömmel nyitottam volna meg egy fényképalbumot: a fiam zenetanára. És itt jön a képbe az a bizonyos madár, akit ilyen könnyű megfogni, nem mással, mint az anyai büszkeséggel. Én kis naív, az agykapacitásom csupán néhány százalékát a témára fordítva - miközben talán éppen az örökké civakodó gyerekeimet próbáltam egy fél perc nyugalomra inteni, és talán éppen fürdéshez is készülődtünk, vagy valami ilyesmi -, mindjárt arra gondoltam, hogy a zeneiskolában csinálhattak megint képeket, és azokat töltötte fel valami weboldalra a tanár, és átküldte  nekem a linket. Nem az első eset lett volna, így fel sem merült a gyanú. Hát nem döbbenetes egybeesés? Aztán alighogy rákattintottam a linkre, már tudtam. Hirtelen előbukkant egy ablak, mintha egy vírusirtó program kezdett volna szkennelésbe, és őrült iramban, nagy vörös betűkkel forgott a számláló, hogy 1...2... 5....100...700 vírust, fertőzött fájlt talált a gépemen, és ezek a számok egyre csak mentek felfelé. Elsőre még nem is esik le az embernek, mi történt, mert az rendben, hogy azonnal látszik, hogy igen, eljött ez a nap is, amikor bekaptam életem első vírusát, de hogy éppen ezzel a látszólagos vírusölővel töltődik le a vírus, ahhoz lehet, hogy idő kell. Szerencsére a vészvillogó azonnal bekapcsolt az agyamban, hiszen nekem nem is ez az anti-virus programom van!!! És nem, nem akarok másikat letölteni!! Gyorsan leállítottam, de akkor meg megnyitott még egy ablakot is a böngészőn. A "vírusirtó" állítólagos weboldaláét... Micsoda trükk! Talán pár másodpercig tarthatott ez az egész, de nekem sokkal többnek tűnt. Ekkor már a saját bejáratú vírusirtóm is bejelzett, blokkolta az oldalt. Azonnal lefuttattam egy vizsgálatot, de akkor még nem talált semmi gyanúsat, így fel sem foghattam, mekkora lehet a baj. Azt hittem, ennyivel megúsztam. Visszatérve a fb-ra már láttam, hogy éppen a fent említett tanár közzétett egy figyelmeztetést a vírussal kapcsolatban. Késő bánat. Este már nyugodtabb körülmények között el is olvastam, mi a teendő, ha valaki mégis megfertőződik a vírussal. A Malwarebytes' Anti-Malware nevű program letöltését javasolták, amely hatékony a vírus ellen.  Ezzel is lefuttattam egy ellenőrzést, de ekkor még nem talált semmit. Biztos, ami biztos, elmentettem.

Másnap reggel aztán kezdődött a rémálom! Amikor bekapcsoltam a számítógépet, a windows bejelentkezése után egy teljesen fekete képernyő fogadott, rajta nagy piros betűkkel egy szöveg: a gépet vírustámadás érte, blablabla!!! Rémisztő volt, első ránézésre akciófilmek hackertámadásos jelenetére emlékeztetett!! Eszembe jutott, hogy előző este még valami olyasmit is olvastam, hogy ha nem enged be a rendszer, akkor mi a teendő, de ezek ugyebár rém kínainak tűntek nekem, számtech ismeretek ide vagy oda. Lehet, hogy felhasználói szinten jól megy a gépkezelés, de azért az ilyen vírustámadásokhoz én még kicsi vagyok :-)) Szerencsére azonban akkor még be tudtam lépni a windowsba, így gyorsan meg is kerestem az Anti-Malware programot megint, és futtatni kezdtem. Talált ott mindenfélét!!! Trójai lovakat, férgeket, tücsköt-bogarat, de becsületére váljék, mindent kiirtott!!! A gond csak az volt, hogy újra kellett indítani a gépet. Itt aztán összeomlott minden. A windows sikertelenül próbált újraindulni, többször is, csinálhattam bármit. A végén aztán teljesen összezuhant, se kép, se hang. Én is kész voltam! Azon túl, hogy a számítógépen van egy csomó olyan dolog, amire szükségem van - igaz, a legfontosabb adatokat most már egy jó ideje külső memórián tárolom, de persze ebben sem voltam egészen biztos, hogy ott nem fertőződhettek-e meg a dolgok, ezért azt gyorsan ki is iktattam -, a tanuláshoz is, és a kikapcsolódáshoz is fontos nekem ez a kütyü! Éppen akkor írtam egy beszámolót is a főiskolára, amit a többi tanulással kapcsolatos fájllal ellentétben nem mentettem el a külső memóriára, mondván, úgyis megleszek vele 1-2 nap alatt, aztán elküldöm, lusta voltam még az átmásolással is bíbelődni. Oké, nem nagy ügy, pár óra munkám volt csak benne, de amikor az ember még a perceket is úgy lopja el egy napból, hogy a tanulásra is jusson, akkor igenis bosszantó, ha mindez a munka csak így elveszik. A másik pedig, az itteni informatikai szolgáltatások! Abban biztos voltam, hogy ha "szakemberhez" viszem a gépet, akkor újratelepítik, és egy teljesen szűz gépet kapok vissza, ez viszont azt is jelenti, hogy az összes létező programot nekem kell újra rátenni. Sajnos ez a hosszú évek tapasztalata, hányszor és  hányszor eljátszottuk már ezeket a köröket, és mindannyiszor az agyvérzés kerülgetett utána, amikor visszakaptam a gépemet!!! Hiába mondom nekik, hogy szeretném olyan állapotban viszontlátni, ahogy odaadtam, lusták rá, hogy vissza is telepítsék a programokat, mondván, azt már én is meg tudom oldani. Nem tudom, miből gondolják. Oké, én meg tudom, de aki nem? Meg különben is, miért nekem kell foglalkoznom ezekkel a dolgokkal? Szóval informatikusokkal való rossz tapasztalatokkal tele van a padlás, pedig nem eggyel próbálkoztunk az évek során. Nem csoda hát, hogy az "újratelepítés" szó hallatára is kiráz a hideg! 

Nem szeretek a technikai dolgokkal bajlódni, én a gépet ugrásra kész állapotban akarom tudni. Most mégis kénytelen voltam megpróbálni, és menteni a menthetőt. Valahonnan a szekrény legaljából előkotortam a window telepítőprogramot. Nagy igyekezetemben majdnem az újratelepítést nyomtam meg, na téphettem volna a hajamat, azt hiszem!!! Lehet, hogy az informatikusok is "véletlenül" nyúlnak rá erre a gombra? :-DDD   Na jó, vacak vicc volt...

Sok szónak is egy a vége: egész délelőtt szenvedtem vele, de végül sikerült feltámasztanom a windows-omat!!! Pedig már kezdtem feladni, és beletörődni a sorsomba, el sem hittem, amikor végre újra meghallottam az ismert bejelentkező dallamot!  Aztán bejött a szokásos napsütéses-tengerpartos hátterem, a programjaim, a fájljaim, nagy volt az örömem! Nem is volt semmi gond egészen estig - előbb nem is lehetett, mert közben a ház is "családsújtotta" övezetté vált, így a szakbarbárkodást is napoltam az altatás utánra -, amikor is megírtam azt a bizonyos kutyás bejegyzést. Amikor elküldtem, megint ugyanaz az "ál"-vírusirtós ablak ugrott elő, mint akkor, amikor megnyitottam azt a bizonyos linket a fészbukon. Most azon nyomban ki is kapcsoltam, és az Anti-Malware segítségével azonnal hatástalanítottam is a férget, de ennyi úgy látszik, mégiscsak elég volt, hogy a blogomat megfertőzze :-(( Akkor persze - szokás szerint - nem látszott semmi jele, hogy megfertőződött volna, de mindjárt másnap reggel jöttek az első visszajelzések, hogy valami gond van. Annyira elkeserített az egész, hogy hirtelenjében nem is tudtam, mit tegyek, na meg közben ezer más rohangálnivalónk is volt egész nap, így estére hullafáradtan zuhantam én is az ágyba, nem volt erőm foglalkozni a dologgal. Hiba volt, lehet, hogy ha mindjárt az első figyelmeztetés után nekiállok kibogozni, a helyzet nem jutott volna idáig. Másfél nap múlva viszont odáig fajult a dolog, hogy már én magam sem tudtam belépni a saját blogomra, letiltotta a rendszer. Valaki valószínűleg jelentette gugliéknak a fertőzött oldalt, és ők pedig azonnal "feketelistára" tettek. Belépés helyett egy nagy vörös tiltó tábla jelenik meg, miszerint veszélyes oldal, fusson, aki amerre lát!! Újabb keserves harc kezdődött. Gugli barátunk segítőkészsége kimerült kb. annyiban, hogy "oldd meg a problémát, és mi majd megnézzük, hogy jó lett-e" . Igen, nem mondom, gyönyörűen, részletesen le van írva a segítő oldalakon, hogy mit hogyan tegyél - angolul. Hiába azonban a jó angoltudás, ha az ember informatikai berkekben még a saját anyanyelvén sincs igazán otthon, és a szakszavak tömkelege  minimum három különböző nyelven kavarog az ember lányának az agyában. Még csak nincs is egységes nyelvezet; hogy csak egy példát hozzak fel, az "asztal" görögül szó szerinti fordításban "munkafelületet" jelent, amihez kellett egy kis idő, mire rájöttem. Na nem most,  ez már jó pár évvel ezelőtt megtörtént, de mivel a windows rendszerrel már nagyrészt itt ismerkedtem meg, először görögül tanultam meg az egyes számítástechnikai szavakat, és csak később jöttek a magyar megfelelőik. Na és ezek után még innen-onnan felcsipegettem az angol szakszavakat is. Nem volt könnyű tehát egy magyar lánynak, görög operációs rendszeren angol utasításokat végrehajtani. Megizzasztott, de jelentem, megvan!!! 

Végeredményben nem is volt annyira bonyolult, mint első ránézésre látszott.  Ha valaki hasonló problémákkal küzdene, pár egyszerű lépésben megpróbálom elmagyarázni, hogy nekem hogyan sikerült. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez  a tuti, vagy hogy most aztán hú, de nagy szakértőnek érezném magam, oké? Csak leírom, hogy nekem mik a tapasztalataim:

Na szóval: első körben be kellett jelentkeznem a Google Webmaster Tools-ba. Itt a kezdőoldalon, ha még nincs megadva a saját blog címe, akkor hozzá kell adni, majd jobb alsó sarokban igazolni, hogy tényleg az enyém a blog. Az  igazolás többféle módon lehetséges, na ez aztán rendesen fejtörést okozott nekem, mert hiába próbáltam én mindent úgy csinálni, ahogyan az írva vagyon, mégsem jött össze elsőre... sokadszorra sem. Végülis a négyféle lehetséges igazolási mód közül nekem az a bizonyos "meta tag" módszer vált be. Ha erre kattintok, alul megjelenik egy kódsor, ezt kell bemásolni a blogom HTML kódjába. Ez a HTML kód egészen pontosan a Tervezés - HTML kód szerkesztése menüpont alatt található, az Oldalelemek hozzáadása és elrendezése fül mellett.  Nos, ide belépve megjelenik a blog sablonjának kódokba vésett változata. Első ránézésre ijesztőnek néz ki, de nagy bajt nem lehet csinálni, mert a doboz alatt van egy olyan funkció is, hogy vezérlősablon alaphelyzetbe állítása, szóval ha nagyon belekutyul valaki, akkor vissza lehet csinálni. Bár azt írja is az oldal, hogy mielőtt bármit kezdenénk vele, érdemes egy backup példányt elmenteni.

Nos, hogy hova kell a meta-tag kódsort beilleszteni? Valahova ide, a fejléc részbe, a cím alá:

HTML

HEAD
TITLE Your Title /TITLE
meta name="google-site-verification" content="String_we_ask_for"
/HEAD
BODY

Az én kódom nem pont így nézett ki, ennél egy kicsit bonyolultabb volt, de a lényeg, hogy a címsort megtaláljuk "title", onnan már nem lehet nagyot tévedni. 

Ha ez megvan, akkor Sablon mentése és mehetünk vissza a Webmaster Tools oldalára, ahol a lap alján lévő Verify gombbal végezzük el az igazoló műveletet. Fontos, hogy ezt a kódot a későbbiekben sem szabad eltávolítani, ezzel igazolva marad a blog a későbbiekben is. 

A sikeres igazolás után már csak egy lépés a webmaster oldalán, hogy kiderüljön, hol is van a hiba. Malware (féreg?) menüpont alatt könnyedén diagnosztizálták a problémát, itt derült ki, hogy valóban a kutyás bejegyzésem volt fertőzött. Remélem legalábbis, hogy tényleg "csak" ennyi volt. A "beteg" részt eltávolítottam, utána pedig kérni kellett gugliéktól, hogy újra vizsgálják meg a blogot, hogy most már tényleg biztonságos-e. Azt válaszolták, eltart egy darabig, talán 1-2 hét is, mert sok a "dóguk"... Bezzeg feketelistára tenni nem tartott semeddig sem! 

Na mindegy, türelem rózsát terem. Addig meg vigyázok a gépem "egészségére", mint a szemem fényére. Ááá, nem azért, mert függő vagyok, de a fél életem itt van benn ebben a dobozban! Akár tetszik, akár nem...