Dögrováson

Elkapott minket is az influenza. Szerencsére nem annyira vészes, láz (lekopogom) senkinél sincs, csak takonykór, torokfájás és köhögés. Én már egy hete szenvedek (némán), úgy érzem magam, mintha egy óriási kaktusz akadt volna a torkomon, nem segít semmilyen házipatikás csodaszer, sem a kamillatea, sem a propolisz (pedig arra eddig esküdtem!), a Halls tabletta is hatástalan. Máskor ezek mindig kihúztak a bajból egy-két nap alatt, de most valami nagyon kitartó kaktuszt fogtam ki... Egy anyának azonban nincs joga betegnek lenni, így gyorsan lenyomok egy Depont és pörgök tovább... A lányok is egész jól viselik: Fotini büszkén fújja az orrát, élvezi, hogy agyon van dicsérve érte :-)) Na meg igyekszik elkerülni a porszívózást, mert azt nagyon utálja! Malvinának csak a hangja ment el, na meg persze az a nyavalyás kaktusz az ő torkába is beköltözött... De amíg nincs láza, nem látom okát, hogy ne menjen iskolába. Mások is mennek, sokkal rosszabb állapotban, úgyis ez a baj, valószínűleg onnan hozták haza. Csak egy legény van talpon a vidéken (hatalmas nagy kopp-kopp-kopp!!!), kicsi fiam jól bírja még a bacilusok kavalkádját, szerencsére tényleg erős a szervezete, nagyon ritkán betegszik csak meg, bár akkor nagyon... Szóval még mindig keményen kopogtatom az asztalt....

No és mit csinál a család feje, ha megbetegszik???? Hát persze, halálán van, nyög, jajgat, óbégat, egyik ágytól a másikig támolyog, 5 percenként dugiszálja a hőmérőt a hónalja alá, de az a fránya higanyszál az égnek nem akar 37 fok fölé menni!! Nem is értem. Pedig ő úgy érzi, itt a vég... legszívesebben fejbekólintanám!!!!

Már a gyerekek is röhögnek rajta :-D Mert amíg még a legkisebb ugrifüles is zokszó nélkül tűri a megpróbáltatást, addig ő rosszabb, mint egy kisgyerek... Mit is mondtam, hogy négy gyereket akarok??? Na nem pont ilyen lovat akartam!!! :-DDD