Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2011. január 5., szerda

Orthodox keresztelő

Tegnapelőtt keresztelőre voltunk hivatalosak, férjem egyik munkatársának harmadik csemetéjét "avatták" be a görögkeleti orthodox egyház közösségébe. Megint megrohantak az emlékek: mintha csak most lett volna, amikor az enyémeket kereszteltük. Milyen gyorsan repül az idő! Aztán a második gondolatom mindjárt az volt, hogy még adós vagyok nektek egy keresztelői beszámolóval a névadós bejegyzés óta.
A görögök a keresztelő körül is nagy felhajtást csapnak, majdnem akkorát (de előfordul, hogy pont akkorát), mintha esküvőt tartanának. Előbb-utóbb minden gyereket megkeresztelnek, az itt szóba se jöhet, hogy valaki "pogány" maradjon. A lakosság legnagyobb hányada görögkeleti orthodox vallású, ez az ország hivatalos vallása is. Az egyház szerepe még mindig nagyon nagy, annak ellenére, hogy a modern világ "eredményeként" egyre kevesebb fiatal él igazán a hitük tanai szerint. Az egyházi ünnepek azonban még mindig meghatározó  szerepet játszanak mindenki életében. Ezért, még ha a templomi esküvők jelentősége vissza is szorult egy kicsit az utóbbi években, a keresztelők fontosságát senki sem vonja kétségbe. Azon túl, hogy a gyermek a megkeresztelésével kap először "hivatalosan" nevet, úgyszintén ez a neves alkalom kell ahhoz, hogy az egyház egyenrangú tagjává válhasson. A megkereszteletlen gyermek be sem teheti a lábát a templomba, kivéve azt az egyetlen alkalmat, amikor születése után 6 héttel a pap 40 napos áldást olvas rá.
A keresztelőn a főszerep - a megkeresztelendő gyermeken kívül - a keresztszülőé. A görögöknél a keresztszülői kapcsolat szoros, életreszóló köteléket jelent. Általában nem a rokonok közül kerülnek ki a keresztszülők; ez még a régi időkre nyúlik vissza, amikor az amúgy is népes családok "külső" tagokkal igyekeztek még erősebbé, befolyásosabbá tenni a famíliát. A gyermeket megkeresztelő személy családtaggá válik, úgymond a gyermek második (vagy lelki) szülőjévé, akinek ugyanúgy ott a helye minden családi összejövetelen, eseményen, mint bármely vérszerinti családtagnak. Sok helyen még arra is van kikötés, hogy  a keresztszülő gyermeke nem házasodhat össze a keresztgyermekkel, hiszen ők lelki testvérek.
A hagyomány szerint az esküvőn tanúskodó vőfély, vagy annak házastársa, esetleg gyereke lesz a pár első gyermekének a keresztszülője. Jó esetben ugyanez a keresztszülő, vagy annak gyermeke lesz a vőfély a keresztgyermek esküvőjén is majd. Vagyis ideális esetben a keresztszülő-keresztgyermek kapcsolat generációkon keresztül is folytatódhat. A gyakorlatban azonban ez nagyon ritka, legalábbis a mi ismeretségi körünkben senkiről nem hallottunk még,  akinél ez működne. Manapság sok helyen már a családtagok sem igazán tartják a kapcsolatot, nemhogy a "komák". És ha a keresztszülő lelkiismeretesen végig is kíséri a védence életútját, előfordulhat, hogy annak gyerekeivel azonban nem lesz olyan bensőséges a kapcsolat, hogy közülük valamelyiket kérjék fel később az esküvőn a vőfélyi szerepre. A mostani fiatal párok előnyben részesítik a szívükhöz közel álló barátokat erre a szerepre. 
Nálunk is így alakult: férjem gyerekkora óta nem tartja a kapcsolatot a keresztszüleivel, ezért - akkori  - legjobb barátja  adott össze minket, a  felesége pedig Stefanos keresztanyja lett. A távolság miatt azonban nem találkozunk velük túl gyakran (egészen pontosan most már csak a keresztanyával, mivel közben elváltak, így a férfivel minden kapcsolatunk megszakadt - megsértődött, hogy továbbra is látogattuk az ex-feleségét. Most mit csináljak, ő a gyerek keresztanyja). Azonban az ő 3 gyerekük hasonló korban és nemben vannak a miéinkkel, hatalmas az egyetértés, amikor együtt vannak, még ha ez nem is túl gyakori. Malvina és Fotini keresztanyjának kiválasztása is teljes mértékben baráti alapon ment, és - talán nem véletlen - az ő gyerekeik is hasonló korban vannak a mieinkkel. Tényleg nem lehet panaszom, lelkiismeretes keresztanyukákat sikerült választanom, ezért van rá esély, hogy a gyerekeink tovább folytatják majd ezt a számomra szép hagyományt. De persze ez még bőven a jövő zenéje, és főleg nem fogok beleszólni, akárhogyan is döntenek majd, ha arra kerül a sor (jesszus, már a gyerekeim esküvőjén jár az eszem!!!)
Visszatérve azonban a keresztelőre: a keresztszülő(k)nek, azon a felelősségen túl, hogy bevezetik a gyermeket az egyház közösségébe, és egy életen át a kereszténység útján igyekeznek terelgetni őt, egyéb, sokkal világibb kötelessége is van. Az egész keresztelő maga egy hatalmas anyagi megterhelés, hiszen a keresztszülő feladata az egész keresztelői stafírung beszerzése, ami nem kis költség. Először is kell egy csilivili keresztelőruha, ami felér egy mini esküvői öltözettel (kinézetre, és árban is!), akár fiúról, akár lányról van szó. 
Malvina keresztelői ruhája
Fotini
Stefanosról még csak kép sem készült "nagydíszben", mert konkrétan elveszett a keresztelői ruhában, annyira kicsike volt még. Ahogy korábban már írtam, itt nem nagyon szokás fél-egy éves kor előtt keresztelőt tartani,  ezért ilyen kicsi méretben nem is lehetett kapni ruhát! Csak azért adtam rá egyszer később valami alkalomra, hogy elmondhassuk, legalább egyszer volt rajta! Ezen a képen már másfél éves:
A "stafírung" további, elmaradhatatlan részei a kiscipő (pár hónapos gyereknek ismét: minek???), az aranynyaklánc kereszttel, a "hozományos láda", amelyben mindezeket tartják; egy szett törülköző a keresztelés utánra; díszes üveg és tartódoboz a kereszteléshez szükséges szentelt olajnak; feldíszített óriási gyertya, amelynek a szertartás alatt égnie kell, mintegy szimbolizálva a Fényt, ami az újonnan megkereszteltet vezeti. Az már csak "szabadon választható", hogy a keresztanya be akarja-e vállalni a templom, vagy legalábbis a keresztelő medence díszítését, illetve annak költségeit. Régebben erre is nagy hangsúlyt fektettek, de a romló gazdasági helyzettel egyenes arányban egyre többen rájönnek, hogy ez aztán már tényleg felesleges rongyrázás fényűzés.  
Malvina "hozománya"

Fotini stafírungja
keresztelő medence
 Mint említettem, a megkereszteletlen gyermeket nem engedik a templom belsejébe. Ezért a keresztelői szertartás az előcsarnokban kezdődik. A keresztszülőnek nyugat felé fordulva (az egyház szerint arra van sötétség királysága) háromszor meg kell tagadnia a gonoszt, majd kelet felé  (Krisztus birodalma) szintén háromszor fogadalmat kell tennie, hogy elfogadja Krisztus és az egyház törvényeit, és eszerint fogja nevelni a keresztelendő gyermeket is. Ezután hitvallása megerősítéseként elmondja a Hiszekegy-et, végül a szertartás "legizgalmasabb" részeként hangosan bemondja a gyermek nevét. Ez arra a hagyományra vezethető vissza, hogy régen - állítólag - a keresztszülő dönthette el, hogyan nevezze el a megkeresztelendő gyermeket. Általában a szülők nem is mentek el a templomba, csak a keresztszülő a gyermekkel, aztán amikor kimondta a választott nevet, a falu (vagy a környék) nagyobb gyerekei szaladtak elmondani a szülőknek, amit az apa aprópénzzel jutalmazott. Ezt a szokást még most is tartják sok helyen; amikor a keresztszülő kimondja a gyerek nevét, az apa kimegy a templom elé, és a gyerekek szaladnak, hogy megmondják neki:-)) Persze hullhat az apró!
Ezután már be lehet menni a templom belsejébe. A keresztelői áldás után a pap megszenteli a keresztvizet, bekeni a gyermek homlokát és végtagjait a szentelt olajjal, aztán jöhet a "fürdetés": a kicsi egész testét vízbe mártja, közben a keresztszülő tetőtől talpig bekeni az olajjal; majd a pap magasba emeli, keresztet rajzolva vele a levegőben; mindezt háromszor megismétlik.
Na, ki kicsoda?

 

 
 
 A "fürdés" után, még a keresztanya ölében, törülközőbe bugyolálva, a pap levág egy tincset a gyermek hajából (az enyémekkel könnyű dolguk volt, de mit csinálnak, ha a baba teljesen kopasz? :-D), és a keresztvízbe dobja. Ez szimbolizálja, hogy a gyermek átadta magát Istennek. A díszes ruhába öltöztetés szintén hasonlót jelképez. Ezután a keresztelőmedence körül háromszor körbemennek a keresztanyával, ennek hasonló jelentése van, mint az esküvőn az oltár körüli háromszori körbesétálás: az új, "megvilágosult" élet első lépései.

A Fényt jelképező gyertyát általában vagy a keresztanya gyermeke, vagy a család egyik gyerektagja viszi, de nálunk mindketten kaptak egy gyertyát, hiszen legjobb barátnők, és nem akartuk, hogy sértődés legyen belőle :-))
A keresztelés után a gyermeket meg is áldoztatják, kiskanálból pár csepp misebort kap, amit a keresztelő utáni két vasárnap meg kell ismételni. Innentől bármikor áldozhat a gyermek, itt teljesen természetes dolog, hogy már egész piciket is elvisznek templomba, és gyakran áldoztatják is őket.
A keresztelő után a szülőknek illik minimum a szűkebb családot (ebbe természetesen most már beletartozik a keresztszülő és annak családja is) meghívni ebédre/vacsorára. Sokan azonban ebből is presztízskérdést csinálnak, és szinte lakodalomba illő vigasságot, zenés mulatozást csapnak. Nem tudom, ezzel valahogy nem tudok azonosulni, éppen a keresztelői szertartás ártatlansága veszik el itt számomra a hangos dínomdánommal, de persze ez én vagyok. Azért úgy látszik, ezzel a kérdéssel nem vagyok egyedül, hiszen tegnapelőtti vendéglátóink is csak szűk családi és baráti körben képzelték el gyermekük megkeresztelésének ünnepét. Szerintem ez sokkal meghittebb volt így.

Érdekes szokás még, hogy a keresztelés után a szentelt olajat három napig nem szabad lemosni (Mivel a legtöbb keresztelőt nyáron tartják, hogy ne fázzon meg a gyermek a keresztelő alatt, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy elképzelje, hogyan érezheti magát az a kicsi, aki három napig fürdés nélkül  40 fokban ragad az olajtól...).  Harmadnap a keresztanya jön a házhoz, hogy újabb ajándékok (pizsama, fürdetéshez használatos szett, törülközők, tisztálkodó szerek, váltás ruha) kíséretében megfürössze a keresztgyermekét. A fürdővizet nem szabad csak úgy leereszteni, hanem virágágyásra vagy cserépbe kell önteni, hogy ne vesszen kárba a szentelt olaj.

8 megjegyzés:

Ágni írta...

Nagyon jó leírás erről a valóban rémesen fontos társadalmi eseményről:) kedvem lett majd előkeresni a mi képeinket is:)

fahéj és feta írta...

Nagyon tetszett :D.
Igaz még keresztszülőt nem találtunk, de nekem már most a hajam az égnekáll ettől az egész cécótól.
Még egy görög keresztelőn sem voltam ahol szegény keresztelendő gyeremek ne sírt volna... :(

Krinya írta...

Ágni, nagyon fején találtad a szöget a "társadalmi esemény" kifejezéssel :DD
Viki, erre mondják a görögök, hogy ha sír a gyerek a keresztelőn, akkor gazdag lesz a keresztszülő... jó vigasz... csak akkor azt nem értem, miért van gazdasági válság, ennyi síró bébi mellett már mindenkinek dúsgazdagnak kellene lennie, nem? :DD
Egyébként az egyetlen ritka kivétel, akit ismerek, Malvina lányom: egy nyikkja sem volt egész keresztelő alatt, a megmártózás alatt is csak vigyorgott :D Mondta is a férjem a keresztanya férjének: "Na, te is szegény maradsz életed végéig" :DDDDDD

Nori írta...

Nekem is nagyon tetszik ez a bejegyzes!!! Az en magyar szemeim teljesen kiguvadtak az elso (es eddig egyetlen :)) keresztelon amin reszt vettem... mint egy eskuvo... Nem is beszelve arrol a sok szep viragrol amit mar akkor kezdett bontani a kovetkezo "nasznep" amikor mi meg fotozkodtunk...
:)))) mert, hogy ugye ez is futoszalagon megy mar...

Krinya írta...

Nori, igen, ez tényleg így van, "felkapottabb" helyeken futószalagon mennek a keresztelők is... Malvina keresztelőjét mi is "divatos" helyen, egy tó közepén levő szigeten épített monostorban tartottuk, hát volt egy tömegnyomor az előttünk és utánunk is tartott keresztelő népei miatt :O Azóta be is tiltották azon a helyen a társadalmi eseményeket, mert túlságosan világias lett az egész, nem tisztelték a hely egyszerűségét...
A másik két gyerek keresztelője viszont falusi templomban történt, mi voltunk az "év eseménye" :DD Sokkal meghittebb volt így :))

Anett írta...

Szia Krinya!
Segítségedet szeretném kérni orthodox keresztelő ügyében.
Keresztszülőnek hívtak meg minket, de mi katolikusok vagyunk. Nagyon örültem, amikor rátaláltam részletes leírásodra, sok mindent megtudtam belőle. Azt szeretném kérdezni, hogy tudnál-e olyan üzletet ajánlani (ha lehet Bp.-en), ahol be lehetne szerezni a nagy gyertyát, keresztet, ami falra akasztható? Láttam, hogy a kereszt nem teljesen olyan mint a katolikusoké. Esetleg lenne tipped, hogy nyakláncra orthodox kereszt medált hol kapok?
Nagyon várom válaszodat.
Előre is köszönöm, Anett

Krinya írta...

Szia Anett!
sajnos nem tudok segíteni, én Görögországban élek, itt szereztünk be mindent a keresztelőhöz. A szülők nem tudnak segíteni?
Csodálom, hogy engedélyezték, hogy katolikusok legyenek a keresztszülők. Itt általában nem szokták engedni...

Anett írta...

Úgy néz ki, megoldódik a problémám.
A templomban, ahol lesz a keresztelő, árulnak ilyesmit.
Azért köszönöm!