Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2011. augusztus 15., hétfő

Gáz van a gázzal

Eltűntem... nagyon sok minden történt az elmúlt hónapokban, amikről képtelen voltam beszélni, vagy ha barátokkal, ismerősökkel beszéltem is róla, de ide a blogba leírni, mondatokba foglalni mégsem voltam képes. Még most sem vagyok benne biztos, hogy meg tudom tenni, de most már lassan talán elmúlik az a zsibbadtság a lelkemről, ami az utóbbi időben béklyóba kötött. Majd szépen lassan elmesélek mindent, ígérem, de most inkább a közepébe vágok. Bocsássátok meg nekem, hogy nem épp a legszemélyesebb dolgokkal kezdem, de ezt el kell mesélnem.
Átszereltettük az autónkat gázüzeműre. Vagyis vegyes, mert továbbra is fogyaszt benzint is, ha úgy tartja kedvünk, meg néha át is kell állítani, mert állítólag kizárólag gázzal tönkremehet. Tartottam a dologtól, féltem, hogy majd gond lesz, tönkremegy, felrobban, és még ezerféle forgatókönyv játszódott le a fejemben, de aztán mégis beadtam a derekamat. A benzin ára Görögországban a csillagos ég felé konvergál, a családi autónk pedig túlságosan is jó étvággyal van megáldva, így két lehetőség volt: vagy lecseréljük kisebbre, vagy megpróbáljuk a gázos megoldást. Nyár elején különösen aktuális lett a téma, mivel a mindennapos tengerhez járás, a kirándulások mellett a munkámmal kapcsolatos lótifuti (tudom, még ezzel is tartozom, meglesz) is nyomós okot adott arra, hogy elgondolkozzunk a dolgon. Az otthonülés nem lehet opció!
Persze a rendszer beépítése sem olcsó mulatság, de úgy számoltuk, hogy a beruházás hamar behozza az árát. Ha csak belegondolok, hogy a benzinből kb. 70 euró kell, hogy teletankoljuk, gázból ugyanez 30 euróból kijön. Egyáltalán nem mindegy! És akkor még nem beszéltünk a környezetvédelmi szempontokról, ami szintén nem elhanyagolható a szememben.
Nos, kb. 2 hónapja meg is történt a "beavatkozás", és csak a legjobbakat tudom mesélni róla!!! Az autó ugyanúgy szuperál, mint eddig, talán még mintha egy kicsit halkabb is lenne, bár lehet, csak én beszélem bele, nem tudom. Néha úgy érzem, mintha nem bírná annyira az iramot, bár ezt is csak esetenként tapasztalom, szóval nem tenném a kezemet a tűzbe, hogy ez így van. Az tény, hogy 140-150 km/óra sebességnél többel nem ajánlott menni vele a gyártó szerint, de ez nem igazán okoz gondot nekem, amúgy sem áll szándékomban ennél gyorsabban hajtani, főleg, ha a gyerekek is benn ülnek. Az egyetlen gond a tankolással van. Itt Görögországban még elég nehéz olyan benzinkutat találni, ahol autógázt is lehet tankolni. Itt a mi városunkban szerencsések vagyunk, 2 helyen is van, de a múltkor jól megjártuk, amikor egy barátnőmmel kirándulni indultunk. Kavala környékére mentünk egy tengerpartra, és a visszaúton jöttem rá, hogy tankolni is kéne. Még új volt a rendszer, és nem tapasztaltam ki, hogy meddig elég a gáz, a kijelzőn meg nem igazán egyértelmű a töltési szint állása. Mutatja ugyan, hogy mikor van tele/háromnegyedig/félig/negyedig a tank, de aztán amikor hirtelen villogni kezd a piros lámpa, hogy kifogyott, akkor már késő... azt hiszem. Nincs persze nagy gond, ha van benzin is az autóban, mert automatikusan átvált benzinüzeműre... csakhogy benzinünk se sok volt akkor éppen. Hosszas kutatás után aztán kiderült, hogy a legközelebbi benzinkút, ahol gáz is van, legalább 30 km-re volt onnan.... Ráadásul pont az ellenkező irányban, mint amerre hazafelé kellett volna menni. Elég gáz... Szóval először benzint kellett tankolnunk, hogy egyáltalán eljussunk odáig, és onnan még vissza újabb felesleges köröket futni. Na mindegy, ez volt a tanulópénz, végül szerencsésen megtaláltuk az ominózus helyet, és haza tudtunk menni.
Aztán a múlt héten úgy alakult, hogy autóval mentem haza Magyarországra (majd ennek is szentelek külön bejegyzést). Izgultam is, hogy mi lesz a tankolással, hogyan fogok időben gázhoz jutni, de megnyugtattak, hogy Szerbiában, Macedóniában szinte mindenhol lehet tankolni. Biztos, ami biztos, a neten is utánanéztem, és tényleg úgy nézett ki, nem lesz gond. El is indultam szépen, és még a Thessaloniki előtt található utolsó görög benzinkutat is elsőre megtaláltam, ahol teletölthettem a gáztartályt. Benzint csak annyit tettem bele, amennyi elég lehet, ha éppen kifogyna a gáz, mivel az itt a legdrágább az összes érinteni kívánt ország közül. Aztán elindultunk. Úgy számoltam, Macedóniát simán átszeljük ezzel a munícióval, majd csak Szerbiában tankolok. Nem számoltam viszont a plusz kilométerekkel, amiket akkor tettünk, amikor rossz úton próbáltunk kijutni a benzinkútra vezető elvezető úton. Így alighogy átléptük a szerb határt, elkezdett villogni a gáztartály kijelzője, hogy vége a játszmának. Igen ám, csakhogy a határtól még csaknem 100 kilométer az autópálya, és közben még sima benzinkút is csak elvétve akad, nemhogy gázos! Bevallom, rettegtem a gondolatra, hogy mi lesz, ha nem találunk időben valamit, sőt a végén már a benzintöltés is ideális megoldásnak tűnt volna. De minden jó, ha jó a vége, végül sikerült teletölteni mind a benzin-, mind a gáztartályt. Innentől viszont már óvatosabb voltam, inkább előbb álltam meg, mint később, és akármennyire is volt a tartály, inkább mindig telerakattam, biztos, ami biztos. Persze, ahogy ez lenni szokott, mihelyt elmúlt a "veszély", szinte minden kútnál, ami mellett elhaladtunk, ott virított az AUTOGAS vagy az LPG felirat. A következő sokk aztán Magyarországon ért. Már jócskán beesteledett, amikor átléptük a magyar határt, és minél előbb haza akartam érni, így megint csak addig húztam-halasztottam a töltőállomásnál való megállást, míg végül felvillant a kis piros lámpás. Felbátorodva a szerbiai tapasztalatokon, megálltam az első útbaeső benzinkútnál, de hiába kerestem a jellegzetes gáztöltő kutat. Kérdésemre a kiszolgáló hölgy közölte, hogy az autópályán ne is keressem (Szeged-Budapest között valahol), de az útról letérve épp most hagytam el a legközelebbit... :( A következő meg nem tudja, hol van...  Na itt kezdtem el aggódni, mert azért az mégsem járja, hogy a nagy éjszakában minden kijáratnál letérjek az autópályáról, autógáz után kutatva. Apukámmal léptem telefonos kapcsolatba, hogy a neten nézzen utána, hol járhatnék sikerrel, de ott se talált túl megnyugtató infókat. Aztán hirtelen felindulásból megálltam a legközelebbi kútnál, és szerencsével jártam. Ha gázt nem is, de legalább naprakész információkat kaptam, hogy az M1-re térve ennél és ennél a kútnál biztosan van. Hát addig már csak kibírom, gondoltam. Hogy biztos legyek, hogy nem fogom elveszíteni, mindjárt az első töltőállomásnál meg is álltam, ahogy az M1-re értem, és nagy megkönnyebbülésemre megtudtam, hogy mindjárt a következő kút lesz az. Nagy volt az öröm, egyszerre le is informálódtam, hogy még hol lehet majd tankolni, és legfőképp, hogy Szombathelyen van-e.... Igen, van. Hurrá, akkor nagy baj már nem lehet! És az árak is egész tűrhetőek. Amíg Görögországban egészen pontosan 32 euróból tankolom tele a teljesen üres gáztartályt, addig mind Szerbiában, mind Magyarországon kb. 25 euróból sikerült. Nem is rossz!
Visszafelé Horvátországnak jöttem. Most már felkészültebben indultam neki az útnak, megnéztem pontosan, melyik kutaknál lehet gázt kapni, de nagy örömömre fel voltak tüntetve, hogy melyik társaságoknál van biztosan autógáz is, így semmi gond nem volt. Igaz, most is úgy voltam vele, hogy inkább biztos, ami biztos, minden 300 km megtétele után már megálltam a legközelebbi "gázos" kútnál, hogy ne utolsó pillanatban kelljen keresni. Így alakult, hogy végül Macedóniában is megálltam tankolni. Nos, itt egy kicsit ijesztőbb volt a helyzet, mert le kellett jönnöm a pályáról, hogy tankoljak. De végül mégsem volt olyan tragikus a helyzet, mint elsőre látszott, könnyen visszataláltam az útra.
Nos, erről a különös utazásról majd lesz még  mit mesélnem, fogok is, mint még annyi minden másról is, most elöljáróban ennyit. Jó ez a gázüzemű autózás, tényleg gazdaságos lenne, csak egyelőre az infrastruktúra nem egészen megfelelő még hozzá, legalábbis egyes helyeken. Ami ugyebár a másik hátulütője a dolognak, hogy csak városon kívül engedélyezik a gáztöltő kutak létesítését, tehát aki benn a városban akarja csak használni az autót, az kénytelen minden alkalommal kimenni tankolni. Nekünk nem gond, mert pont útbaesik a falunktól a városba vezető főúton, úgyhogy szerencsénk van. A másik gond viszont, hogy a gázos kutakon nincs önkiszolgálás, meg automata töltés, szintén érthető okokból. Ez viszont nem előnyös, ha a benzinkút bezár éjjel, vagy ünnepnapon (a hozzánk közel eső kút ilyen...). De ez csak az elején volt furcsa, meg lehet tanulni ezzel élni :))) Főleg, ha az ember belegondol, mennyit megspórolunk ezzel az egésszel.
Nem is nagyon kívánom, hogy felfejlődjön ez a biznisz (pedig tudom, hogy fel fog), mert a piac törvénye szerint akkor majd az autógáz ára is fel fog menni. Szóval addig jó ez nekünk, amíg gyerekcipőben jár.... utána majd áttérünk az elektromos autóra :)))