Bogyóztunk

Most, hogy feltöltöttem végre a fényképeket a gépről, megbombázlak benneteket még pár képpel :-)) Mert azért nem csak nyügi meg hiszti volt a hétvégén, hanem bogyóztunk is. Vagyis olajbogyót szüreteltünk. Érdekes egy teremtmény az olajfa, általában csak minden második évben hoz jó termést. Nálunk ez az év tavaly volt :-(( Idén éppen csak egy vödörnyit sikerült összegyűjteni, de sebaj, mert annyi úgysem volt, amennyiből olajat lehetne csinálni, arra meg túl sok volt tavaly, hogy megegyük. Idén éppen elég lesz evésre, feltéve, ha nem sózzuk el olyan nagyon, mint a tavalyit :-S Ja és rajtam kívül úgysem nagyon eszi senki. 

Pedig az én kapcsolatom se kezdődött túl jól az olívával! Az első időkben, amikor Görögországba jöttem, egy szórakozóhelyen szolgáltak fel pár szem zöld bogyót az ital mellé. Általában mindenhol így szokás, vagy pár szem gyümölcsöt, vagy savanyított zöldségfalatkákat kínálnak az ital mellé, hogy jobban csússzon. Nos, egészen addig ezen  a kedvenc szórakozóhelyemen mindig szőlőszemeket kaptam az italom mellé, de azon a bizonyos napon olajbogyó került a tányérkámra, én pedig táncikálás közben, szinte oda sem figyelve gyanútlanul bekaptam egy szemet. Közben agyam azon pontján, ahol a tanult reflexek tárolódnak, már felkészültem a szőlő mézédes ízére, ehelyett azonban az olajbogyó kesernyés-savanykás, semmi mással nem összehasonlítható íze terjedt szét a számban. Ez abban a pillanatban nekem annyira kellemetlen élményt jelentett, hogy ezek után még évekig undor fogott el az olajbogyónak még csak a gondolatára is. Aztán idővel azért mégiscsak megkedveltem. Először a fonnyadt feketét, aztán már a ropogósat is, mostanára pedig már a zölddel is kibékültem. Persze csak ha nem nézem szőlőnek :-))))) 

Na de jöjjenek a beígért képek:

Az olajbogyót jobb helyen úgy szüretelik, hogy egy kicsi gereblyeszerű szerszámmal "lefésülgetik" a fáról a bogyókat, és utána a földre terített vászonról összeszedik. Mi idén nem rendeztünk ilyen nagyüzemi betermelést, így a seprűnyél is megtette leveregetni a termést :)) A kis segítőim azonban minden pénzt megérnek :))

Nagyjából csak a házunk előtti három fának volt jó termése

Erre viszont olyan jó felmászni :))

Vannak ilyen kis csemete fáink is, amelyek majdnem akkorák, mint Fotini, pedig az aztán igazán nem nagy...

Elfáradtak a nagy munkába :))