Már megint Malvina iskolakezdésén rágódom. Tudom, még csak most köszöntött be a vakáció, inkább élvezném a nyarat, de egyrészt 15 fokban nem igazán lehet - no comment -, másrészt meg... pont a 15 fok miatt jobb híján elkezdtünk iskolást játszani itthon. Mivel az elmaradt utolsó hetet, amit már nem mentek iskolába a gyerekek, mindenképpen be akartam még pótoltatni velük, most adva volt a lehetőség, most vagy soha... Stefanosszal nem volt semmi újdonság, végigvettük a szokásos leckéket, olvastunk, megcsináltuk az anyaghoz tartozó feladatokat, leírtuk a helyesírást, nem volt semmi extra, ami meglepetést okozott volna. Malvinával viszont újra rácsodálkoztam, hogy a korához képest mennyi mindent tud, szinte folyamatosan olvas, szépen lemásolja a szavakat is, amiket leírtam neki, mind olyan dolgok, amiket Stefanosszal az első osztály első félévében csináltunk. Elképesztő, mennyire előreszaladtak! De most már nem bánom, mert lesz elég tanulnivalójuk még így is, ha lehet hinni a híreszteléseknek. Ami pedig leginkább aggaszt, az még mindig a kora. Ha három nappal később születik, akkor még csak most készülődnénk az iskolaelőkészítőbe, nem pedig az első osztályba!!! Pedig mindenki azt mondja, aggodalomra nincs okom. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy okos, értelmes kislány, jól fog az agya, és még így is ő a legmagasabb a leendő osztályában, pedig ő a legfiatalabb... De mégis, az a bizonyos "egy gondolat bánt engemet" érzés... Most testet öltött bennem. Valami eddig is azt súgta, hogy nem, nincs jól ez így, nagyon nincs, aztán most rájöttem, mi az. A figyelme! Eddig is tudtam, hogy nem tud/nem akar sokáig egy dologra koncentrálni, de ez eddig főleg a játék területén nyilvánult meg. Azt, hogy hamar megun egy játékot, eddig azzal magyaráztam, hogy talán nincs megfelelő társasága, meg különben is, ő olyan igazi kis művészlélek; hosszú távon igazából csak magában tud súrlódás nélkül eljátszani. De most rájöttem, hogy a tanulás is hamar fárasztja. Ami teljesen természetes is, hiszen még csak 5 és fél éves!!! Éppen ezért nem kellene még most az iskolával terhelni. Újabb dilemmával állunk szemben: mi lenne neki jobb, ha még egy évet játszhatna, de elveszítené a mostani barátait, esetleg még piszkálnák is az iskolában, hogy ő meg visszamaradt az előkészítőben? Mi viselné meg jobban? Nem élné-e meg kudarcként, hogy az, amire egész évben készültek - hogy ti. jövőre iskolás lesz -, mégsem válik valóra? Vagy a sokk, ha év közben jön rá, hogy mégsem olyan leányálom az az iskola, mint amilyennek ő most elképzeli?
Végülis sok gyakorlati alapja nincs a dilemmámnak, a kocka már el van vetve. De ez nem jelenti azt, hogy megnyugodtam, és biztos vagyok benne, hogy nem követünk-e el visszafordíthatatlan hibát ezzel?
Aztán közben bevillant még valami. Minden viszonyítás kérdése. Én most éppen mihez viszonyítok? A magyar iskolarendszerhez, mert ezt ismerem, erről hallottam, ezt látom az ismerőseim/barátaim körében, hogy amennyire lehet, visszatartják a gyerekeket az iskolából. Az óvodákban is figyelik, tesztelik a gyerekeket, kiszűrik, aki - szerintük - még nem érett az iskolakezdésre. Görögországban mindez ismeretlen fogalom. A gyerek, ha abban az ÉVBEN betölti a 6-ot (nem számít, ha csak az év utolsó napján is), elkezdi szeptemberben az iskolát, ha tetszik, ha nem. Szóval akkor nem várhatják el egy 5 és fél évestől, hogy haptákban üljön, és szigorú normák szerint viselkedjen, nem igaz? Hiszen állítólag hozzáértő emberek hozták meg ezt a döntést, akkor valószínűleg tisztában vannak azzal is, mit várhatnak el egy ekkora gyerektől.... Álom, édes álom... Viszont ha már egyszer ez a rendszer, egyék meg, amit megfőztek! Csakis abban bízhatok, hogy a pedagógus is tudni fogja, hogyan kezelje a helyzetet.
Persze aztán az is lehet, hogy feleslegesen problémázom már most ezeken a dolgokon. Itt van előttünk még az egész nyár, majdnem 3 hónap alatt még annyi minden változhat egy kisgyerek viselkedésében! Csak már lenne jó idő, hogy ne legyen ilyen őszi, iskolakezdési hangulatom! Mindenesetre többet nem játszom iskolásdit Malvinával, hadd pihenje csak ki magát. Na jó, néha-néha azért majd újra átismételjük a betűket, hogy legalább azt ne felejtse el, amit eddig tudott; biztos nagy hasznára fog válni, hogy legalább már az első hónapokban nem kell annyira megfeszülnie a tanulásban. De csak annyit, amennyire kedve tartja, nem erőltetem. Aztán majd csak beérik ő is szépen lassan...
7 megjegyzés:
Szia!
Itt is el lehet a gyereket marasztalni, illetve késleltetni az iskolábamenést, talán kérvényezni kell vagy valami ilyesmi. A fiam október végi gyerek, ugyanilyen dillemákon mentem át, de a mi esetünkben hiba volt, hogy nem tartottam vissza, az egész iskoláséveire kihatással van a korai iskolábamenés. Ha újrakezdhetném, nem adnám be, egy évet késleltetném. Ha úgy látod Malvina nem tud eléggé koncentrálni és éretlen, talán beszéld meg vele is, kérdezd meg bánná-e ha még egy évet nem menne suliba? Kérd ki egy hozzáértő gyerekpszichológus véleményét, szerintem meghatározó döntés ez!
Gratulálok a blogodhoz! Ezennel megnövelem az olvasóid táborát és maradok hűséges olvasód! :-)
Nikos
Peter-Nikos, üdvözöllek a blogomban, örülök, hogy tetszik, és szívesen "látlak" máskor is :))
Ági, én is nagyon sokat gondolkoztam ezen, hogy vissza kellene tartani, már születése óta ez volt a tervem. Aztán tavaly kikértem az ovis pedagógusok véleményét is, persze akkor még korai lett volna véleményt mondani, de ők már akkor is úgy látták, hogy nem lesz gond vele... végülis idén sem volt, egész iskolaelőkészítő alatt semmi nem utalt arra, hogy nem lenne érett. Ettől függetlenül azért félek, éppen emiatt, amiket te is leírsz. Az a gond, ha bennmaradtunk volna a városban, ott minden további nélkül visszatartottam volna, nem lett volna neki sem törés. Itt falun most együtt fog járni a többiekkel, akikkel eddig is járt, ugyanabban az iskolaudvarban van a nipiagogio is, agyon szekálnák a többiek, ha maradna, ez biztos. Emiatt meg azért elég zűrös lenne bevinni a városba. Szóval egyelőre marad az, hogy megy suliba, aztán meglátjuk, talán nem lesz gond. Őt is megkérdeztem, természetesen menni akar, mondjuk nem biztos, hogy tudja, mi vár rá :)) Főleg ha tényleg bevezetik, hogy már elsőtől angolt is tanulnak, meg 2-ig tart a suli... hallottál erről valami konkrétat?
Köszönöm az invitálást, élek vele. A Nikost illetőleg egy kis zavart kénytelen vagyok eloszlatni, természetesen nick név, amit a freeblogon használok, kifejezi kötődésem a görögséghez. :-)
Oké, értem :-))
Szia Kri, nem hallottam semmit, igaz nem is követtem. Mi már gimnazisták vagyunk és sajnos még mindig eléggé nehezen vesszük az akadályokat, így ami az általánost illeti nem is figyelem amiket mondanak. Habár a sógórnőm, akiben egy tanító veszett el és ez a mániája, minden ilyen hírt követ és ő éppen azt mondta nekem, hogy - legalábbis a gimnázimura vonatkozólag - könnyíteni akarják a programot. Akkor most vajon melyik az igaz?:o
Nem tudom, bárcsak így lenne, de én elég érdekes rémhíreket hallottam az általánosról. Pl. hogy már elsőben elkezdik az angoltanulást, na ez szerintem görögben szinte kivitelezhetetlen, hiszen elég lesz szegényeknek görögül megtanulni írni-olvasni, akkor még mindjárt az angol abc is??? Szerintem durva. Na meg hogy 2-ig lesz tanítás minden nap az elsősöknek is, ja meg a legújabb, amit hallottam, hogy a harmadikosoknak meg az angol mellett már most bejön a német is... normálisak ezek, 2 idegen nyelvet egyszerre??? Na mindegy, meglátjuk, mi igaz ebből, de azért érdekes évünk lesz, már most keresek egy jó erős gatyamadzagot...
Megjegyzés küldése