Azt gondolhatnánk, hogy ebben a korban még milyen szép az élet!!! Nincsenek kötelezettségek, az egész nap csak egy önfeledt játék, alvás, móka és kacagás. Egy két és fél évesnek (aki van olyan szerencsés, hogy nem jár még bölcsibe) megvan az a kiváltsága, hogy reggel addig alszik, ameddig jólesik, és a napjait boldog semmittevéssel tölti, miközben az egész világ körülötte forog, az ő igényei szerint.
Igenám, de vannak olyan továbbfejlesztett két és fél évesek is, akiknek reggel korán kell kelniük, hogy iskolába rohanjanak - a nagy tesóikkal. Aztán délelőtt megpróbálják valahogy ezt a korai kelést kompenzálni, főleg, ha anyához is oda lehet bújni (mert naná, vannak olyan anyák, akik egész éjjel tanulnak, így a délelőtti altatásba előbb beájulnak, mint a szegény agyonhajszolt kétésfélévesek). De ejnye, ez a ronda vekker még most is belerondít a délelőtti sziesztázásba, nincs idő aludni, szaladni kell vissza az iskolába - a nagytesókért. Ebéd után pedig csendben kell lenni, mert a nagyok tanulnak, utána pedig délután különórákra rohanni: edzésre, táncra, zenélni stb... Nem egyszerű az élete a két és fél éveseknek! Szerencsés esetben azért, mialatt a nagyokra kell várni, be lehet iktatni egy kis játszóterezést, hogy a "normális" két és fél évesek életébe is betekintést nyerhessenek egy kicsit. De milyen fura, tényleg léteznek még más modellek is ebben a méretben? Ezen a nagyon elfoglalt kétésfélévesek mindig nagyon meglepődnek, hiszen ők a nagyobb kategóriájú gyerekekhez szoktak. Nem is igen tudnak mit kezdeni a saját méretükkel, hiszen velük nem lehet olyan "okos nagy" játékokat játszani, mint az okos nagy tesókkal :-D
Végül a rettentő elfoglalt kétésfélévesek estére kimerülve megtanultak emberi időben ágyba zuhanni, akárcsak iskolás társaik.
Mielőtt azonban valaki túlságosan megsajnálná ezeket a rettentő elfoglalt kétésféléveseket, elmondanám, hogy hétvégén, amikor pihenhetnének, önként és dalolva kezdik a napot már hajnali hatkor, mindenki máson bosszút állva az egész heti hányattatásokért: Azután egész nap mehetnékjük van, és ötpercenként megkérdezik, hogy "most hova megyünk?" És nagyon megsértődnek, ha nem mennek sehova, és normális kétésfélévesekhez méltóan önfeledt játékkal, pihenéssel kellene a napjukat eltölteniük. Megszokás? Vagy pont ez kell a szervezetüknek, hogy elfáradjanak egy kicsit? Ki tudja. Mindenesetre a nagyon elfoglalt kétésfélévesek lelkivilágán egyáltalán nem látszik meg, hogy nehezményeznék kemény sorsukat. Úgy látszik, csak a nagyon elfáradt háromgyerekes harmincontúliaknak jelent ilyen sokat a pihenés szó... Merthogy ez már csak egy szó maradt, amiről szó sem lehet :-DDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése