Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. november 29., hétfő

Adventi készülődés?

Ha nem néztem volna meg a naptárban, fel sem tűnt volna. Pedig máskor ilyenkor már el szoktuk kezdeni a készülődést, feldíszítjük a lakást, kívül-belül, sőt volt már olyan is, hogy a fát is felállítottuk. Itt Görögországban ugyanis már jóval karácsony előtt feldíszítik a karácsonyfát, nem a Jézuska hozza :-)) Eleinte nagyon idegenkedtem ettől a szokástól, de mivel legtöbbször Magyarországon karácsonyoztunk, ezért még jó is volt, hogy itt már előtte díszítettünk, így egy kicsit itt is ki tudtam élvezni a karácsonyi készülődést. Főleg amikor még kicsik voltak a gyerekek, és nem jártak iskolába, olyankor már a Mikulásra hazamentünk, így már előtte, november vége felé elkezdtünk dekorálni.  Amióta köt minket az oktatási rendszer, azóta éppen csak karácsonyra "estünk be" szüleim ajtaján, így az előkészületeket már itt megtettük. Minden évben sütünk mézeskalácsot, és egyéb magyaros sütiket, és meggyújtuk az adventi gyertyákat is. Ezek mind olyan szokások, amelyeket én vezettem be kis családunkban, hiszen Görögországban nem jellemzőek. Így vegyesen keverednek nálunk a görög és magyar hagyományok. Ugyanígy a Mikulás és a Jézuska témaköre is komoly szervezést igényel, hogy mit mikor hogyan tartunk. Görögországban nem tartják a december 6-i Mikulás napot, viszont december 31-én, szilveszter éjjelén érkezik Szent Vaszilisz (Άγιος Βασίλης), aki a mi Télapónk megfelelője, és ajándékokat hoz a gyerekeknek. Persze ahány ház, annyi szokás, és a nyugati szokások itt is begyűrűztek a görög családok mindennapjaiba, így van is egy kisebb kavarodás, hogy kinél mikor érkezik az ajándékosztó: van, akiknél már karácsonykor otthagyja a csomagot, másoknál csak szilveszter éjjel teszi tiszteletét. Nos, ha ehhez még hozzávesszük a mi családunkban a december 6-i Mikulást és a karácsonyi Jézuska-mesét is, akkor teljes a kavarodás! Ezt régebben úgy oldottuk meg, hogy mivel általában december elején már Magyarországon tartózkodtunk, így teljesen természetes módon az otthoni szokásokhoz tartottuk magunkat: mi is kiraktuk a kiscsizmákat az ajtó elé, vagy a zoknikat a kandallóra. Aztán, ha szerencsénk volt (vagyis inkább csak a gyerekeknek), a Szilvesztert már ismét itthon Görögországban tartottuk, így duplán látogatott el hozzánk Tél-apóka. Persze megvolt rá a "magyarázat "is: ennyi ideig tart, mire Magyarországról Görögországig ér a Mikulás :-D Teljesen hihető nem? A rénszarvasok nem tudnak olyan gyorsan repülni, mint a Malév :-PPP 
A kölcsön azonban visszajár: most, hogy a Mikulásünnepségről lemaradunk otthon, itt sem nagyon erőltettem eddig, hogy megtartsuk, mert úgy gondoltam, hogy csak jobban megzavarom vele a gyerekeket, hiszen itt senki sem tud erről az ünnepről. Viszont mivel szilveszterkor meg még Magyarországon voltunk, ezért a görög Agios Vasziliszről is "megfeledkeztünk", és az otthoni szokások szerint üdvözöltük az új évet. Ezzel csak a gyerekek jártak rosszul, mi nem annyira :-DDD Na nem mintha ettől függetlenül lett volna okuk panaszra, ami az ajándékhegyeket illeti. Főleg, hogy még Malvina születésnapja és Stefanos névnapja is a két ünnep közé esik, Fotini neve napja pedig Vízkeresztkor, így a bőség zavara ismét fennáll, ami az ajándékozást illeti.
Idén több okból sincs nagy kedvem a készülődéshez. Egyrészt, mivel ebben az évben úgy alakult, hogy nem megyünk haza Magyarországra (január végén lesz az államvizsgám, ezért most arra kell tartogatni az utazási "erőforrásokat"), ezért nem is sürget nagyon az idő, hogy itt is előkészítsem az ünnepi hangulatot. Hiszen úgyis itt leszünk, lesz még alkalmunk kiélvezni a karácsonyi dekort, még meg is unjuk! Másrészt a kinti +20 Celsius fokos hőmérséklet is nehezen enged arra következtetni, hogy már november végét írunk és közelednek az ünnepek! (Na és őszintén szólva, még nem is hiányzik a hideg, néha úgy érzem, még a tavalyi tél fagyait sem bírtam kiheverni). 
Aztán meg itt a környékünkön sem nagy még a készülődés. Emlékszem, amikor benn laktunk a városban, ilyenkor már a szomszédos házak erkélyei úgy néztek ki, mint egy óriási lámpafüzér-kiállítás: minden balkonon legalább 2-3 féle csillogó-villogó fényfüzér vibrált éjjel-nappal, és ez egy olyan összhatást adott, mintha az egész város egy ízléstelenül agyondíszített, gigantikus méretű karácsonyfa lenne! A görögök "adjunk a külsőségekre" szemlélete itt is megmutatkozott, és mintha csak túl akarnák licitálni egymást, ha a szomszéd 3-féle díszt tett az ablakába, akkor mi tegyünk négyet, hogy megmutassuk... mit is??? Persze az ember borzongott meg fujjogott a sok giccses, túllihegett dekorációt látva, de azért észrevétlenül, suttyomban  mégiscsak belopakodott a szívünkbe a készülődés szele, a közelgő ünnep varázsa! 
Itt falun szinte már a másik végletig visszafogottak az emberek az előkészületekkel, bár az is lehet, hogy csak a mi szomszédságunk ilyen nyugodt, mivel főleg idősebbek laknak itt, nem kisgyerekes családok. Most  azonban még a városban járva sem látom ezt a nagy felhajtást; az embereket túlságosan mélyen érintették a válság okozta megszorítások. Nincs pénz, de kedv sem a készülődéshez, hiszen a létbizonytalanság mindenkit érint: hogyan lehetne felszabadultan ünnepelni, amikor sokan azt sem tudják, hogy mire virradnak a következő nap. Pedig az ünnepeknek éppen erről kellene szólni: egy kicsit kitörni a hétköznapok szürkeségéből, ha csak néhány napra is, elfelejteni a gondokat, bajokat, együtt ünnepelni a családdal. 
Nos, nekünk még ez sem adatik meg idén, távol leszünk a tágabb családtól, a rokonságtól, ez sem igazán hozza meg a kedvemet, hogy tiszta szívemből örüljek az ünnepek közeledtének. A gyerekek miatt viszont most is arra fogok törekedni, hogy szép karácsonyuk legyen, és az is lesz. Hiszen nekik mi vagyunk a család, és semmit nem érezhetnek a körülöttünk zajló gondokból! Végülis ennek is megvan a maga szépsége, a saját kis szokásainkat építgetni. Így hát ma, karácsonyi feeling hiánya ide vagy oda, meggyújtottuk az első adventi gyertyát, elmondtuk az imánkat, és igen, szépen lassan elkezdünk majd felkészülni az ünnepekre, testileg-lelkileg. Úgy döntöttem, idén  még a Mikulást is megtartjuk, hogy kárpótoljam egy kicsit őket az elmaradt magyarországi út miatt. A nagyszülőket, a rokonok sokaságát ugyan nem tudom pótolni, de egy kicsit talán még átélhetem velük az ünnepi mesét... Mert nincs is nagyobb boldogság, mint azt az örömteli csillogást látni a gyerekek szemében, ahogy hisznek még a karácsonyi varázsban! És nekik van igazuk, mert igenis, az ünnepek varázslatosak, akárhol is vagyunk, akármilyen körülmények között, és nem kell más hozzá, csak hinni kell benne, mert a csoda a szívünkben van!


Nincsenek megjegyzések: