Süt a nap!!

De tényleg! :))) Bár ha zuhogna az eső, akkor is fényes lenne a napom, mert végre leesett egy nagy kő a szívemről! Sikerült!!! 

Rettenetes napom volt tegnap; ahogy számítottam rá, utolsó előttiként kerültem sorra, és addigra a poklok poklát jártam át! Voltak vizsgázók, akik mosolyogva jöttek ki, és szerintük mindenki laza és heppi volt; volt, aki sírva, és szerinte szigorúak voltak; na és a nagy átlag megsápadva, kipirulva, élőhalott módjára, de mindenesetre megkönnyebbülve hagyta el azt a bizonyos kínzókamrát. Én meg csak vártam, vártam, hogy végre én is túl legyek ezen a megpróbáltatáson. Meg kell valljam, nem nekem valók már ezek az izgalmak. Azt hiszem, tényleg nem éreztem még magam soha ilyen rosszul... Egy 20 évesnek még semmiség ez az élmény, de 30 fölött már akár életveszélyes is lehetne :DDD Na jó, csak túlzok, de egyelőre még nagyon az események hatása alatt állok, és nem tudom megszépíteni azt az izgalmat, amit átéltem. Majd egyszer biztos nosztalgiával fogok rágondolni, mint ahogyan az egész főiskolás évekre is, de egyelőre az egyetlen dolog, amit érzek, az a végtelen megkönnyebbülés! 

Köszönöm mindenkinek, aki szorított nekem, velem izgult, velem örült! És a legnagyobb köszönet a családomat illeti, a gyermekeimet és a szüleimet, akik hittek bennem, biztattak, erőt adtak, maximálisan mellettem álltak, és segítettek mindenben, ahol tudtak! A feladat oroszlánrésze pedig a férjemé volt, aki szenteket megszégyenítő türelmével elviselte minden hisztimet, hülyeségemet, eltűrte, hogy a prioritási listám utolsó helyére csúszott, ellátta a háztartást helyettem, mellettem volt jóban-rosszban, és egy szava sem volt mindannak ellenére, hogy sokszor kétségei támadtak afelől, hogy tulajdonképpen mire is lesz jó nekem ez az egész. Nos, sokszor én sem tudtam... de az idő mindig mindenre megadja a választ, és most, a legjobbkor, nálam is kigyúlt a fény, hogy innentől hogyan is tovább. Ígérem, hamarosan erről is beszámolok! 

Egyelőre elégedjetek meg ennyivel, most igyekszem bepótolni azt a pár napot, amit a tanulással töltöttem, és közben szinte nem is láttam a szüleimet és a nagymamimat. Vasárnapig most már csak velük szeretnék foglalkozni (na jó, egy barátnős buli sem maradhat ki a hétvégén :-D), de ha lesz még erőm, majd esténként bejelentkezem egy kicsit.