Rázzuk a rongyot

Néha tényleg nem értem az embereket. Mindenki sír, panaszkodik,a válság szinte minden családot érzékenyen érint, ennek ellenére a régi beidegződéseket nehéz levetkőzni. Vagyis nem is annyira a vetkőzés, mint inkább pont az öltözködés lenne a mai témám. Ahogyan azt már említettem párszor, a görögök nagyon adnak a külsőségekre, és ez miben is nyilvánulhatna meg jobban, mint az öltözködésben? Már a férjem nagymamája is megmondta: nekik fiatal korukban nem ment túl jól a soruk, de inkább nem evett, viszont mindig csinos ruhákat hordott. Ez azt hiszem, mindent elmond a görögök szemléletéről... Már a nagyanyáink idejében is így gondolkoztak, napjainkig pedig főleg elharapózott ez a felfogás. A szüleink korabeli, de még a mi generációnk fiataljai is látszólagos jólétben éltek a válság kitöréséig, ami meglátszott a fogyasztási szokásaikon is. Mindenből csak márkásat, a legdrágábbat, a leghivalkodóbbat választották, legyen az autó, háztartási cikk, ruházat, bármi, lényeg, hogy jól látható és mutogatható legyen, lehetőleg túllicitálva a szomszédokat, a rokonságot, a komámasszonyt, a kollégákat. Még akkor is, ha amúgy nem telik rá. Sebaj, mire jók a banki kölcsönök, a hitelkártyák? Ebben az országban, ahol eddig látszólag mindenki jól élt, szinte bármit lehet részletre vásárolni, még ruhát vagy kozmetikai szereket is...  Az odáig rendben van, hogy a legtöbben hitelt vesznek fel egy lakás, vagy egy autó vásárlásához, na de amikor valaki azért vesz fel kölcsönt, hogy elmenjen nyaralni, vagy hogy márkás üzletben újítsa fel a ruhatárát??? Nem tudom megérteni az embereket. Igen, valaha én is vásároltam méregdrága üzletekben, csak úgy hobbiból elmentem egyet "shopping therapy"-ra, mert éppen unatkoztam, de: megtehettem! Csak addig nyújtozkodtam, amíg a takaróm ért, amennyit kerestem, annyit költöttem. Soha eszembe se jutott volna, hogy valamit hitelre vegyek, főleg nem ruhaneműt; ez számomra teljesen érthetetlen. Akkoriban jöttem ki Görögországba, és akkor még az otthoni viszonyokhoz képest nagyon jól kerestem, és azt hittem, ez mindig is így lesz. Viszont egyedül éltem, nem tartoztam senkinek semmivel, így nem sajnálom azt a pénzt, amit akkoriban a szórakozásomra költöttem; úgy gondolom, ezt is meg kellett tapasztalnom ahhoz, hogy rájöjjek, a pénz igenis nem boldogít, és attól még, hogy az ember a legmárkásabb üzletekben vásárol, méregdrágán, még nem lesz elégedettebb... sőőőőt! Igen, kellenek az ilyen élmények, hogy az ember tudja, nem marad le semmiről, ha ezek a dolgok kimaradnak is az életéből. A tárgyak vannak értünk, és nem mi a tárgyakért. Nem értem, mire jó, hogy agyon stresszeljem magam a munkában csak azért, hogy elmondhassam, hogy a legtrendibb cuccaim vannak,  a legmenőbb üzletekben vásárolok. A ruha számomra arra való, hogy felöltözzek, eltakarjon, melegítsen, és nem arra, hogy ezzel versengjünk egymás előtt, hogy ki a "ragyogóbb"... szerintem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretnék csinosan öltözni, melyik nő ne szeretne a szíve mélyén? De úgy gondolom, ahhoz nem muszáj vagyonokat költenünk, hogy ízlésesen, ápoltan nézzünk ki. Egyébként is, a mai világban mit jelent a "márkás" cucc? Talán jobb minőséget, nagyobb választékot? Nem hiszem. A kínai boltok polcain a legkisebb részletében is ugyanaz a felhozatal látható, mint a drága butikok kirakatában - csak 10-szeres áron! A legmárkásabb cuccokon is,  ha nagyon keres az ember, valahol meg lehet találni a feliratot, hogy "made in China"... akkor meg miről is beszélünk? Megmondom őszintén, nekem személy szerint semmi kifogásom a kínai ruhák ellen, már ami a minőséget illeti. Vettem én már neves butikban is olyan ruhát, ami két mosás után szétfeslett, megnyúlott, kifakult, és cipőt, aminek egy hét után levált a talpa. Ugyanakkor kínaiból is vannak olyan darabjaim, amik évek óta bírják a gyűrődést, és ugyanúgy néznek ki, mint újkorukban. 

Az ideológiai kérdésekbe meg már bele se megyek. Sokan azzal érvelnek a távolkeleti piac térhódítása ellen, hogy éhbérért dolgoztatják az embereket, na meg a globális környezetszennyezés a nagy távolságú szállítások miatt... Nem mondom, hogy engem nem foglalkoztatnak ezek a kérdések, nagyon is, de ha ez lenne a világ legnagyobb problémája, és semmi más, akkor már nagyon jók lennénk! Ennél sajnos sokkal nagyobb a baj, és ha én nem veszem meg a kínai boltok portékáját, attól még a nagyhalak ugyanúgy ki fogják zsákmányolni a kicsiket, és szennyezni fogják a környezetet, és fittyet hánynak minden emberi és természeti értékre... 

Itt Görögországban van még egy másik módja is a gazdaságos shoppingolásnak: a helyi piacok, kirakodóvásárok. Általában hetente egyszer nagy bazárt rendeznek, városokban, falvakban egyaránt - minden településen más napon -, amikor is a környék apraja-nagyja összegyűlik, hogy olcsóbban vásároljon, nézelődjön, társasági életet éljen, hiszen szinte biztos, hogy ismerősökkel is összefuthat a hömpölygő tömegben, akikkel aztán a sikeres vásárlás után egy kávé mellett ki lehet pihenni a piacozás fáradalmait. Fantasztikus hangulata van ezeknek a bazároknak, ahol a friss zöldségtől, gyümölcstől, haltól, haszonállatoktól kezdve a divatos ruhákig, kiegészítőkig, cipőkig, lakberendezési cikkekig szinte mindent meg lehet kapni hihetetlenül olcsó áron, a bolti töredékéért, de megkockáztatom, hogy semmivel sem rosszabb minőségben. Még ennyi év után is elvarázsol a piaci kavalkád, az árusok egymást túlkiabáló hangja, a kantinból áradó frissen sülő szuvlaki illata, a fejkendős muszlim nők valamint a kikent-kifent, tupírozott hajú, tökéletesen kiöltözött idősödő görög madámok lökdösődése, ahogy egy-egy leárazott ruhahalom között turkálnak a vastag aranygyűrűs, manikűrözött ujjaikkal... Érdekes módon, a piacon nem snassz dolog vásárolni, akármilyen sznob is valaki, de ez ÉLETÉRZÉS. Pedig azt sem igazán lehet mondani, hogy a helyi árupiacot támogatják ezzel, hiszen a legtöbb piaci árus a közeli Törökországból importálja a portékáját, ezért tudják ennyire olcsón adni. Ebben az esetben tehát szó sincs lokálpatriotizmusról. Bezzeg ha a kínai üzletekről van szó, mindenki felszisszen... Ennek ellenére gombamód szaporodnak ezek a boltok itt is, sőt - a sors fintora, vagy nem is annyira véletlen? - a legújabb éppen a város legelőkelőbb sétálóutcájában nyitotta meg 3-szintes üzletházát. És láss csodát, ahányszor elmegyek előtte, mindig tele van emberekkel! Ugye hogy ugye? Persze senki be nem vallaná. Az egyik ismerősöm is, nem is olyan régen még lehurrogott, amikor mondani mertem, hogy milyen jó pulóvereket láttam a kínaiban, mondván, hogy őőőő aztán ilyen helyre be nem tenné a lábát... hmmmm. Tegnapelőtt meg szemlesütve, súgva kérdezte tőlem (hogy a körülöttünk lévők nehogy meghallják, ekkora szégyent!), hogy nem mennék-e el vele oda, mert valamit venni akar... Nem, valahogy nem akartam. Nem azért, mert nekem büdös lenne oda mennem, csak már csakazértsem.
A másik dolog, amelyet a sok magára annyira adó görög el sem tudna képzelni, az a használt dolgok. Legyen az bármi, ruha (turkáló??? ki is térnének a hitükből), bútor, de még autó se nagyon. Pont ezen okból kifolyólag még csak ruhakölcsönzőkből sincs sok: szó se lehet róla, hogy más után felvegyék ugyanazt a ruhadarabot, hiába van tisztítva, mosva utána. Inkább megveszik méregdrágán az újat. Pedig aztán borsos ára van itt akár a menyasszonyi ruhának is (valakitől hallottam, hogy még a menyasszonyiruhakölcsönzőben is aszerint mennek az árak, hogy hányszor volt már kikölcsönözve az a ruha, értelemszerűen minél többször, annál inkább zuhan az ár, ennek ellenére mégis inkább az újként feltüntetett - költői kérdés: honnan tudom, hogy tényleg az? -, legdrágább darabokat részesítik előnyben a legtöbben), akár bármilyen jelmeznek, amit talán életében egyszer fog viselni a vásárló. Nem értem ebben a logikát, és az anyagi pazarláson kívül még ott van a felesleges erőforrásfelhasználás és hulladéktermelés ténye is. De ez ugye már senkit nem érdekel... Ugyanez a helyzet a bútorokkal is. Itt a mi városunk amúgy is speciális helyzetben lehetne, hiszen egyetemi város és katonai bázis is, ami azt jelenti, hogy tele van főiskolásokkal és katonacsaládokkal, akik csak néhány évre jönnek ide lakni; legtöbbjük ezért nem is költözteti az egész lakást, hanem inkább itt vesznek ideiglenesen pár nélkülözhetetlen bútordarabot, amit aztán távozáskor nemes egyszerűséggel kidobnak. Felismerve a problémát, egyszer ismerősi körben felvetettem, hogy használtbútor-kereskedést kellene nyitni, mekkora biznisz lenne benne, de lehurrogtak, hogy ugyan már, ki venne használt bútort??? Nem értem, nem értem...

Néha azt gondolom, talán sokan meg is érdemlik egy kicsit ezt a válságot, hiszen a görögöknek éppen ez az "éljünk a mának" szemlélete vezetett ehhez a mostani helyzethez. Nem is olyan rossz dolog, ha az emberek megtanulnak egy kicsit spórolni, nadrágszíjat meghúzni, és fontossági sorrendet állítani az életben. Vajon sikerülni fog nekik? 

Én könnyen vagyok, mert amióta gyerekeim vannak, megvan a sorrend: az én igényeim valahol a sor legvégén kullognak így is, úgy is. Mégis, most is akad mindig egy rongy, amit felvegyek, és nem is érzem magam topisnak ettől. Nos, hogy nem figyel benne a Gucci embléma, az csak egy dolog, ettől még nem fázom jobban, és még csak álmatlan éjszakákat sem okoz ez a tény. Ellentétben sokakkal, akik nem tudják, hogyan, miből fogják kifizetni az évek óta felgyülemlett hiteltartozásukat a sok felesleges kiadás miatt. Nem tehetek róla, ŐKET valamiért nem tudom sajnálni. Viszont rengetegen vannak, akik önhibájukon kívül kerültek szorult helyzetbe, nos őket annál inkább. De ez már egy  másik történet.