Félelemben élni

A válsággal egyidőben egyre inkább romlik a közbiztonság is. Ez mindenhol a világon így van, nem lehet itt sem másként. Már tavaly télen is elég sok betörésről lehetett hallani itt a faluban, de bent a városban is. Leginkább hosszabb időre üresen hagyott házakba, lakásokba hatoltak be a tolvajok, de hallani lehetett több olyan esetről is, amikor a tulajdonost álmában lepték meg. Még a tévéhíradó is gyakran foglalkozott vele, hogy mi a teendő, ha betörőt észlelünk a lakásunkban. 

Pont ezeknek a híreknek a hatására döntöttünk úgy tavaly télen, hogy ismét kutyatartók leszünk. Mostanra már kezdtem nyugodtan aludni éjjelente, hogy van két jóltermett, testes kutyánk, biztonságban vagyunk. Egy darabig. 

A nyáron mintha lenyugodott volna egy kicsit a bűnözési hullám, ami persze azzal a nyilvánvaló ténnyel magyarázható, hogy az emberek több időt töltenek kint a szabadban, a kertben vagy az erkélyükön, sokszor késő éjszakáig is, hogy az egész napos forróság után egy kicsit hűsöljenek. Így a besurranóknak kevesebb esélyük lett volna, hogy észrevétlenek maradjanak. Most azonban 1-2 hete újabb rémhírek keltek életre, szinte minden napra akad egy rossz hír, hogy éppen melyik házba törtek be, mit vittek el. Persze, nem vártam mást, a gazdasági helyzet még a tavalyinál is sokkal rosszabb, és egyre csak romlik, várható volt tehát a bűnözési ráta megemelkedése. Ami még inkább aggasztó, hogy már a módszerek is sokkal durvábbakká váltak, mint tavaly. Idén már simán betörnek olyan házakba is, ahol a tulajok otthon vannak, és a legokosabb, amit tehetnek, ha úgy tesznek, mintha nem vették volna észre, mi történt. Döbbenet! A másik pedig, hogy visznek mindent, amit találnak, az egyik öreg bácsi házából jobb híján a házi borokat pakolták ki, pedig még csak nem is volt nagy értéke. Tavaly főként pénzre és aranyra utaztak, a háztartási és elektromos cikkeket figyelmen kívül hagyták, talán túl sok velük a gond? Idén viszont már ezekre is van "kereslet". 

Mindenki be van rezelve rendesen, mi is. Ahányszor elmegyünk itthonról, nem tudhatjuk, mi fog ránk várni, mire visszaérünk, kutyák ide vagy oda. Ha valaki nagyon be akarna jutni hozzánk, megtalálja a módját, hogy "hatástalanítsa" a házőrzőinket :-(( Nem sok mindent találnának nálunk, ami igazán értékes, de annál nagyobb kárt tudnának tenni olyan dolgokban, amelyeknek igazából csak számunkra van eszmei értékük. Az egész számítógépem nem ér annyit, mint amennyit a benne tárolt fényképek, videók, családi emlékek - például. Bele se akarok gondolni!! És akkor még nem beszéltünk arról a borzasztó érzésről, amit az okoz, amikor valaki ilyen durván behatol a privát szféránkba. Sajnos kétszer is volt benne részem, valamikor régesrégen, még Thessalonikiben. Elsőre vittek mindent, amit találtak, készpénzt, műszaki cikkeket, a drágább ruhákat, másodszorra már nem találtak sok mindent, de akkor is... Rettegéssel tölt el az emlék, micsoda borzasztó érzés úgy hazaérni, hogy az ajtó tárva-nyitva és az egész lakás fel van túrva. Arról már nem is beszélve, hogy a keserves munkával megszerzett tárgyak elvesztése is azt az érzést kelti az emberben, hogy hiába telt el az elmúlt sok-sok hónap, év, kezdhetünk mindent előlről.... Ezeket az emlékeket már régóta száműztem a memóriám egyik legeldugottabb zugába,  de a jelenlegi események hatására most újra előjöttek. Félünk, mert olyan ez, mint az orosz rulett, nem tudhatjuk, mikor kerülünk sorra. Ma kora délután (!!!) a férjem gyanús alakokra lett figyelmes a szomszéd ház előtt, melynek tulajdonosai egy ideje nem laknak itt. Egyszerre telefonáltunk is a rendőrségre, de persze mire ideértek volna, az alakok eltűntek. Aztán újra és újra erre jártak, végül a szemközti szomszédunk zavarta el őket... Hiba volt, hagyni kellett volna, hogy meglássuk, mit csinálnak, de persze közben értesíteni a rendőröket. Mert hogy nem tisztes szándékkal méregették annyira azt a nyilvánvalóan lakatlan házat, az is biztos. Még a férjem utcán hagyott motorjához is odajöttek, megnézegették... A párom ki akart rohanni a házból, de nem engedtem. Noooormális? Most már az ember a saját házából is fél kimenni! Mindenesetre engem annyira sokkoltak a látottak, hogy a délutánra tervezett közös családi sétáról is lemondtam, és inkább itthonmaradtam, biztos, ami biztos. Telefon a zsebemben, ablak bukóra nyitva, hogy közben fülelhessek, és hogy nyugodtabb legyek, Stefanos kemény fakardját is a közelembe helyeztem, fejbekólintani valakit elég az is :-)) Szörnyű, hogy ha az ember már fényes nappal sem lehet nyugodt, akkor mit szóljon éjjel? Még szerencse, hogy én amúgy is éjszakázom, így most én "őrzöm" a házat... 

És ez még csak a kezdet. Az évszakhoz képest szokatlan meleg az embereket még a szabadba készteti, ennek köszönhető, hogy a szomszédaink is kint voltak az udvaron, amikor elzavarták a sötét alakokat. De mi lesz, ha bejön a téli hideg, és mindenki bezárkózik a saját kis kuckójába? 

Rettenetesen elkeserítő ez a helyzet, és nem látok rá reményt, hogy egyhamar jobb lenne. Sokan már most arra tanítják a gyerekeiket, hogy ha zajt hallanak éjjel, nehogy felkeljenek, csináljanak úgy, mintha aludnának! De hogyan aludhat így nyugodtan egy kisgyerek, amikor ezt hallja? 

Nem elég az embereknek a sok problémával megküzdeni, most még retteghetünk azért a kevésért is, amink maradt... az életünkért!