Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2013. április 18., csütörtök

Kész nő

Fotininek 2 nap múlva szülinapja lesz. Már nagyon készül rá, hónapok óta kérdezgeti, hogy mikor lesz már a nagy nap, az utóbbi pár hétben pedig visszafelé számolja a napokat. És tévedhetetlen, álmából felkeltve is órára pontosan tudja, mennyi van még hátra a várva várt évfordulóig. 5 éves lesz, olyan hihetetlen!!! Mintha még csak most bújt volna ki a tojáshéjból! 
Mint a család legkisebbje (egyelőre) amúgy is még bébiszámba megy számomra, és a nagytesóihoz képest olyan kis törékeny is, hajlamos vagyok rá, hogy elfelejtsem a korát. Nem is tudom, a két nagyobbik ennyi idősen már sokkal érettebbnek, komolyabbnak tűntek, vagy csak én emlékszem rosszul? Mindenesetre sokkal kezelhetőbbek voltak. Fotini kisasszony elég öntörvényű tud lenni, még most sem hagy egy pillanatra sem ellazulni, ha a közelemben van, állandóan résen kell lennem, mikor csinál valami hülyeséget, amit az ember maximum egy kétévestől várna. Aztán másrészről meg néha annyira érett gondolkodásról és érzelmi intelligenciáról ad tanúbizonyságot, szóval meg tud keverni, nem mondom, sokszor nem tudom hova tenni. Most az értelmi képességeit nem is akarom elemezni, hogy már kívülről fújja a görög ábécét, le is tudja írni nagybetűvel, magyarul-görögül simán elszámol bármeddig, és most már angolul is fújja minimum 20-ig - mindezt a nővérétől tanulja, mert neki a babázás már unalmas, állandóan iskolást akar játszani, hogy Malvina a tanítónéni, ő meg a kis nebuló. És - hm... vajon honnan látják? hehe - a nagylány szigorú oktató, jó sok gyakorolnivalót ad a húgának, és addig nem nyugszik, amíg tökéletesen nem megy neki minden... Szerencsére ezt tőlem örökölték :P
De a leginkább mégis azt imádom, amikor hozzámsimul, szorosan átöleli a nyakamat, és gyengéden a fülembe ordítja, hogy szeret, és én vagyok a világ legjobb anyukája (miért, van másik anyukája is?) aztán már fut is tovább.
Szóval szülinap... Ma délután elmentünk, hogy megrendeljük a tortáját szombatra. Ismét behaltam a kiscsajon. Komoly pofával, teljes szakértelemmel lapozta át az albumba válogatott mintákat, tisztára, mint a nagyok. Határozott véleménye volt, közölte, hogy neki ez és ez tetszik, de még először mindent végignéz, aztán eldönti... Így, kerekperec. Nem volt beleszólás, még a nővérének sem engedte, hogy véleményt nyilvánítson. "Ez az én születésnapom, az én tortám, én döntök". Ennyi. Igaza van. 
Mint egy kis mikroszkopikus díva. Nem ismertem rá, lélegzetvisszafojtva figyeltem a fejleményeket. Azt a komoly, tiszteletet követelő arckifejezést!!! Aztán egyszer csak megszületett a döntés: Ez lesz az. És már ott sem volt. Már csak messziről tudtam utánakiáltani: biztos? Biztos. Jól meggondoltad? Hát persze.... és gyorsan futott három kört a cukrászdában. Pult mögött, pult alatt, a raktárhelyiségbe is bekukkantott, alig bírtam összeszedni. 
Na oké, mégiscsak minden rendben van, ezt a Fotinit már ismerem. Ez az én fékezhetetlen Törpikém... Egyelőre még ráérek a nőavató bulijával :D :D :D 


Nincsenek megjegyzések: