Fotini bent játszott a szobájában, amíg feltettem a kávét főni. Egyszercsak megjelent mellettem hófehér hajjal, az ablakra fújt műhó maradványaival. Csodálkozva kérdeztem, hogy mi történt, hogyan került a feje az ablak közelébe. Itt a "nyilvánvaló" válasz:
- Hát ültem a széken, aztán kirepültem...
Még mindig folyik a könnyem a röhögéstől. Ezt a dumást!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése