Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. július 29., csütörtök

Előítéletek :((

Ma délután a tengerpartról hazafelé tartva furcsa dolognak lettünk szemtanúi, illetve közvetett módon szereplői - vagy inkább csak tétlen statisztái. A főúton, az út szélén két csillogó márkás autó állt egymás mögött, nem túl nagy távolságban, és vezetőik kint álltak az autók mellett. Egyikük kétségbeesetten integetett, próbálta az elhaladó autókat megállítani. Először azt hittük, baleset történt, de ahogy lelassítottunk, láttuk, hogy az autókon karambolra utaló nyomok nincsenek, és az utasok sem sérültek. Ami viszont megdöbbentett, hogy a nagy forgalom ellenére senki sem állt meg. Mindenki csak lelassított, aztán amikor konstatálták, hogy - látszólag - nincs baj, továbbálltak. A közelbe érve megértettem az okot, látva az autók bolgár rendszámát és az utasok.... hogyan is fogalmazzak... nem idén nyáron barnult bőrszínét... Elég hosszú ideig szemtanúja lehettem  a jelenetnek, mert egy teljesen egyenes útszakaszon történt az eset, így előtte is, utána is még sokáig figyeltem, hogy vajon megáll-e valaki segíteni. Mi a szemközti sávból jöttünk, ennek ellenére úgy gondoltam, ha más nem is, de mi majd megállunk. De aztán férjem is csak lelassított, majd továbbhajtott a többiekkel együtt :-(( Szégyelltem magam és rosszul éreztem magam emiatt, nem tudtam, helyesen cselekedtünk-e, de aztán hátrafordultam, ahol a három kis csemeténk kókadozott az egész napos pancsolás fáradalma után, és rájöttem, hogy nem, az ő biztonságukat nem veszélyeztethetem :-(( Annyi mindenről hallani, nekünk pedig sajnos saját bejáratú történetünk is van ehhez hasonló esetről. Akit érdekel a sztori, édesapám blogjában olvashat róla részletesen ITT (a belépéshez meghívó nélkül lehet regisztrálni). 
Idáig jutott ez a világ, amikor a segítségnyújtás már nem elsődleges kötelességünk és természetes emberi viselkedés, hanem lutri, mert nem tudhatod, kikkel állsz szemben. Vajon tényleg segítségre van-e szüksége a másiknak, vagy csak ki akarja használni a jószándékot, hogy kárt okozzon neked? De azért akkor is hihetetlennek tűnt az egész jelenet. Annyi autó közül nem akadt egy sem, aki megelőlegezte volna a bizalmat azoknak az embereknek? Mennyit tesz a "csordaszellem", minél több autó haladt el mellettük, annál inkább nyilvánvaló lett, hogy senki sem fog megállni, hiszen az már gyanús, hogy mindenki továbbhajt, és felmerül a kérdés, hogy "miért pont én?" Igen, mi is ugyanolyan bűnösök voltunk, nem is értem, miért döbbentem meg ennyire, hogy más is ugyanezt tette. Kérdés, hogy másnak is okozott ez lelkiismereti problémát, vagy el is felejtette... netán meg sem fordult a fejében, hogy talán mégiscsak meg kellene/kellett volna állni... Mondjuk a lényegen már nem változtat, továbbhajtottunk mi is, nincs mentségem :-(( De mi van,  ha tényleg segítségre szorultak, még ha első ránézésre (mit ránézésre, egy futó pillantásra, amíg elsuhantak mellettük) nem is látszott úgy? Ki tudja, talán valaki rosszul lett az autóban, bármi megtörténhet... Hazáig vívódtam magamban ezekkel a gondolatokkal. Embertelen egy világban élünk, és észre sem vesszük, mi magunk is elveszítjük minden emberi mivoltunkat. Mindenki csak a saját bajával törődik, és bizalmatlanok lettünk a másik irányában. A görögökben pedig amúgy is van egy jó adag idegengyűlölet (vagy inkább csak -félelem), aki ilyen-olyan nemzetiségű, az jó ember már nem is lehet a szemükben. Annak idején, amikor kijöttem Görögországba, rengeteg bolgár gazdasági menekült élt itt, főleg az északi területeken, és nem volt túl jó hírük; ha valami bűncselekményről volt szó, a közvélemény szerint csakis bolgár vagy albán nemzetiségű bevándorló lehetett a tettes (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a múltkori autófeltörésünkkor is az volt a szomszédok első reakciója, hogy "igen, ilyenkor nyáron annyi bolgár jár errefelé"...). Csak azt nem vették még észre, hogy mostanában mintha fordulna a kocka: nem Bulgária az, aki az államcsőd szélén táncol., és nem is a bolgár lakosságot taszították nyomorba az úgynevezett válságcsomaggal... no comment. Az előítéletek azonban megmaradtak. És ahogy múlnak az évek, ahelyett, hogy megszabadulnánk ezektől az előítéletektől, inkább egyre bizalmatlanabbak leszünk. Hiszen romlik a közbiztonság, lassan már a testvér a testvérben sem bízik. Döbbenet, hogy ez az eddig derűlátó, az életet élvezni tudó, vidám, barátságos, segítőkész nép mekkora változáson esett át. Most mindenki csak panaszkodik, rosszkedvű,  reszket  a jövő miatt, és bizalmatlanul méregeti a másikat. Főleg ha az a másik meg még egy kicsit másmilyen is... A ragyogó napsütés ellenére úgy érzem, Görögország sűrű fekete felhőbe burkolózott :-((


Nincsenek megjegyzések: