Már megint rosszkor megyünk el. Két nap alatt kétszer jöttem rá. Azt ugye tudtam már hónapokkal ezelőtt, hogy még az iskolaév vége előtt pár nappal el kell utaznunk Magyarországra, hogy a vizsgaidőszakra még hazaérjek. De csak legyintettünk rá, hogy nem számít, az utolsó pár napban már úgysem tanulnak semmit, nem maradnak le sok mindenről. De akkor még nem volt arról szó, hogy az év végére búcsúműsort szerveznek a másodikosok, hiszen nagy valószínűség szerint jövőre más tanítónénit kapnak. Ezt tegnap tudtam meg, és Stefanos nagyon el volt keseredve, hogy nem leszünk itt :((( A tanítónénije viszont rendes volt, azt mondta, majd még meglátja, lehet, hogy akkor előbb tartják meg a műsort. Bárcsak úgy lenne! Nem először történt meg ez az eset ugyanis. Tavaly a karácsonyi műsorról maradtak le a gyerekek, mert mennünk kellett... Illetve nem lett volna muszáj, de a repülőjegyet már hónapokkal előbb le kell foglalni, és akkor még nem tudtam, hogy ügybuzgó kis falunkban még december 23-án akarják megtartani a karácsonyi műsort, holott a legtöbb városban 19-e volt az utolsó tanítási nap. És ez már csak akkor derült ki, amikor javában folytak az előkészületek, próbák, így volt nagy sírás, amikor megtudták, hogy végül mégsem fognak szerepelni. A szívem szakadt meg értük, de a jegyeket már sajnos nem lehetett áttenni. Idén aztán pont emiatt mentünk haza autóval. 23-án délben (nem ám reggel!!!) még megvártuk a műsort, büszkén végignéztük a kis fellépőinket, aztán bepattantunk az autóba, és irány Magyarország! Szenteste délelőttjére otthon is voltunk :)
A mostani műsor miatt még reménykedem. A másik csapás viszont ma ért, amikor megtudtam, hogy Malvina balettelőadása június 18-án lesz!!! Egész évben erre a műsorra készülnek, fellépő ruhát is varratnak, mostanában próbálják, kicsi lányom odáig van meg vissza tőle. És persze próba, próba gőzerővel! De miért kell mindent utolsó pillanatra tenni, mások nem akarnak elmenni a szünidő kezdete után??? Egyelőre még meg sem mertem neki mondani, egy kicsit megint meg fog szakadni a kicsi szíve... Legalább a próbákon hadd vegyen részt, aztán majd meglátjuk, hogyan adagolom be neki :-(( Úúútálom, hogy megint miattam maradnak ki valamiből. Csak az vigasztal, hogy utoljára, mert ha minden jól megy, ez lesz az utolsó vizsgaidőszakom. Utána már soha többet nem kell hozzám alkalmazkodniuk, megígérem!!!
Na és persze ha már otthon leszünk, megtalálják a módját, hogy vigasztalódjanak, abban biztos vagyok :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése