Ma végre eljutottam vásárolni - egyedül. Muszáj volt, mindenkinek megvettem már az ajándékokat - a legtöbbet már oda is adtuk -, csak a gyerekeknek nem. Ez pedig azért következhetett be, mert mindig velünk volt valamelyikük, amikor vásárolni mentünk, így nem ejthettük meg a "Nyuszi" bevásárló körútját (mire ők is olvasni fogják ezt a blogot, gondolom, már nem fognak hinni a húsvéti nyuszi mesében, így megkockáztatom, hogy leírom. Ha netán mégis hisznek benne, akkor: ne foglalkozzatok velem, gyerekek, anya félrebeszél így éjnek idején, hát persze, hogy a nyuszi hozza!).
Nos amilyen szerencsém volt, naná, hogy nem találtam meg elsőre, amit akartam, pedig úgy indultam, hogy csak beugrok gyorsan a játékdiszkontba, aztán jövök. Valahol tudat alatt azért sejtettem, hogy nagy "ugrás" lesz, még ha elsőre meg is találtam volna a kívánságlistán szereplő dolgokat. Imádok elbámészkodni a játékboltokban, nem is tudom, lehet, hogy infantilis vagyok? :-D Pedig nekem is volt gyerekszobám, tele játékokkal, hajaj!!! Mégis, el tud varázsolni a sok gyerekjáték egy helyen, a babák (pironkodva bevallom, még a Barbie-k is, ezért is nem ellenzem annyira, hogy Malvina lányom százezredszerre is mindig valamilyen Barbie babát kér ajándékba - bár ezúttal még én is besokalltam, és juszt sem azt vettem neki). Szóval minden más meglett volna, csak Stefanosnak nem találtam meg azt, amit szeretett volna, így kénytelen voltam nyakamba venni a várost. Lejártam a lábamat, mire végre meglett, amit akartam. Közben még alkalmi ruhát kerestem Malvinának, de a hajamat téptem, mert mindenhol már csak nyári ruhákat lehet kapni. Az senkit ne zavarjon, hogy a pántos kis alig-ruhácskákhoz még minimum 2 hónap kell, mire fagyhalál-veszély nélkül hordhatók lesznek... Végülis kénytelen voltam beérni egy pántos alig-ruhácskával, kardigánnal kombinálva... Nagyon cseles... egyszerre két darabot adhatnak el, egy melegebb helyett, jól ki van ez találva! Ja és ne is mondjam, hogy mindenáron rám akartak még tukmálni harisnyanadrágot meg bundabugyit is (na jó, utóbbi csak vicc, bár ha jobban belegondolok....), úgy látszik nem nézték ki belőlem, hogy egy ötévesnek van vagy 10 darab (pár?) harisnyanadrágja, ha nem több....
De a lényeg a lényeg: ahogy így magamban flangáltam a városközpontban, és bámultam a kirakatokat, rájöttem, milyen régen műveltem már ehhez hasonlót! Valamelyik gyerek általában mindig velem van, vagy éppen rohanni kell értük valahova, nem szokott sok időm lenni a nézelődésre. És akkor rádöbbentem, hogy nem tetszik!!! Ismerőseim 99%-a a fél kezét odaadná egy szabad délutánért, gyerekek nélkül, én meg azon paráztam, hogy minél előbb végezzek már a dolgommal, mert hiányoznak!!! Nooooormális? :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése