Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. április 11., vasárnap

Virtuális kapcsolat

Ezen történet szereplői kitalált személyek, a fantázia szüleményei; bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel csak a véletlen műve.... Vagy nem?

Az interneten ismerkedtek meg. Egy egyszerű beszélgetéssel indult. Kiderült, hogy sok közös pont van az érdeklődési körükben, hasonló nézeteket vallanak az élet számos területén. A virtuális beszélgetéseik egyre gyakoribbakká és hosszabbakká váltak. Egy hullámhosszon voltak, mindent meg tudtak beszélni. Kis idő múlva már ismerték egymás legféltettebb titkait is, nem voltak tabuk előttük. Olyan dolgokról is nyíltan tudtak beszélgetni, amit előtte még soha senkivel nem osztottak meg. A napjaik fénypontjává váltak ezek az internetes "találkozások", alig várták, hogy a gép elé kerülhessenek. Szinte minden más lényegtelenné vált. Lassanként elmaradtak a régi barátok, a napi rutin is egyre inkább nyűg lett... De ott, a monitor mögött megnyugodtak, egy új világ nyílt meg a számukra, ahol gátlások nélkül önmagukat adhatták a másiknak. Azt az önmagukat, amit a valós világban talán féltek, vagy szégyelltek felfedni.
Aztán eljött az idő, hogy kilépjenek a virtuális világból, amit maguk köré építettek, hogy személyesen is találkozzanak. Amikor először megpillantották egymást, olyan volt, mintha mindig is ismerték volna a másikat. Hiszen fényképről és a webkameráról már látták egymást, a valóság sem volt sokkal másabb. És úgy érezték, már egymás lelkét is ismerik kívül-belülről. Az első öröm után azonban valami megtört. A beszélgetés akadozottan indult, zavart csenddel megszakítva a  meghittséget. Már nem volt beszédtémájuk, hiszen mindent kitárgyaltak, ismerték egymás gondolatait is. Úgy érezték, felesleges minden szó, mégis valahogy kínos is volt egyben, hogy nincs miről beszélni. Szemtől szemben, kimondott szavakkal amúgy is sokkal nehezebb az érzéseket kinyilatkoztatni, mint a képernyő mögé bújva, arctalanul. Nem tudták kezelni az új helyzetet, amit az teremtett, hogy hús-vér valóságukban ülnek egymás előtt. A találkozó hamar végetért, ami mindannyiuk nagy megkönnyebbülésére szolgált.  Alig várták, hogy hazaérjenek, és folytassák a beszélgetést az interneten keresztül ott, ahol tegnap este abbahagyták. A négy fal biztonságában, a monitor vibráló fényénél, láthatatlanul. Itt nyugodt szívvel önthették ki a lelküket egymásnak, a saját kis virtuális világukban, amit maguk köré építettek, kizárva a valós világ minden zaját.  Ha lehet, ezentúl még jobban várták ezeket a virtuális találkozásokat, de soha többet nem került szóba egy valóságos találkozó. És boldogan (???) éltek, amíg meg nem haltak...


Nincsenek megjegyzések: