Túl vagyunk az ünnepeken is. Hihetetlen, hogy ilyenkor még gyorsabban telik az idő! Az ember készülődik, vár valamire, aztán szinte észre sem veszi, és már el is múlt a pillanat, amire annyira várt. Csak közben el ne felejtsünk örülni is neki. Egy ideje már tudatosan figyelek erre. Mert az ünnepek előtti felhajtásban hajlamos rá az ember, hogy elfelejtkezzen a legfontosabbról: élvezni az ünnepet! A készülődés, a kapkodás, a stressz megkeseríti az édes várakozást, és mire az ünneplésre kerülne a sor, csak a fáradtság marad. Na nem, ebből nem kérek! Nem kell mindennek tökéletesnek lennie (mondom ezt én, aki maximalista vagyok...), csak lazítsunk, és figyeljünk arra, hogy jól érezzük magunkat, és főleg, hogy a szeretteink is jól érezzék magukat körülöttünk! Hiszen ez az egésznek a lényege, hogy együtt legyünk, örömet szerezzünk és örüljünk!
Nos, azt hiszem, idén talán megint sikerült egy kicsit elérni ezt a célt! Bár elkapott egy kicsit a gépszíj a nagytakarítással, de nem is annyira a húsvét apropójából, hanem a tavasz - és persze hogy a férjem szabadságon volt, így tudtam egy kicsit ügyködni a ház körül, anélkül, hogy a gyerekek rovására ment volna - ürügyén. Persze mondanom se kell, hogy a csillogás-villogásból semmi sem maradt húsvétvasárnap reggelére, de annyi baj legyen. A lényeg, hogy az idő kegyes volt hozzánk, annak ellenére, hogy a nagypénteki körmenetet elverte az eső, és azt hittem, ez már így is marad. Nem, kellemes nyáreleji meleg fogadott minket vasárnap reggelre. Előző este családostól elmentünk a feltámadási misére, illetve - pironkodva bevallom - csak a végére, mert ugye 3 gyerekkel azért még ez is szép teljesítmény. Főleg, hogy már a nagyszombat reggeli misét is végigülték :)) Az pedig úgy volt, hogy egész héten sikertelenül próbáltam áldozásra vinni a gyerekeket (az orthodox vallásban már a keresztelőtől kezdve áldozhatnak a gyerekek is). Kis falunk papja olyan buzgón letudta a misét minden reggel, hogy képtelenség volt odaérni időben. Így maradt az utolső lehetőség, a nagyszombat. Kedves ismerősök felkészítettek minket, hogy legkésőbb fél 9-re legyünk ott, mert különben lemaradunk az áldozati borról. Na de minket nem lehet ám ilyen könnyen lerázni! Összeszedtük magunkat, és már reggel 8-kor ott voltunk a templomban, ahol gyanúsan kevés ember volt... Persze, mert még el sem kezdődött a mise... Nos, végülis fél 10 lett, mire az áldozásra került sor, úgyhogy úgy érzem, leróttuk a kötelességünket, hogy 3 kicsivel étlen-szomjan végigültük az egész szertartást... És még csak nem is hisztiztek! Ezekután még kibírták az éjféli feltámadási mise felét is, szóval le a kalappal! Csak akkor törött el a mécses Fotininél, amikor a tűzijátékok durrogásától halálra rémült :))
Ezekután vasárnap reggel már pirkadatkor jött a nyuszifészek-kereső brigád... Itt Görögországban nem szokás, de a mi családunkban hagyománnyá tettem, hogy húsvét reggelén különböző helyekre eldugjuk eldugja a Nyuszi az ajándékokat, és a gyerekeknek meg kell találniuk. Ehhez segítségül néhány apró csokitojást dobálunk le előre a földre, hogy azokat követve megtalálják az irányt. Nos, idén a feltámadási ünnep után, mikor a gyerekek már aludtak, döbbentem rá, hogy nem vettünk csokitojáskákat. Sebaj, feltaláltam magam, mire jó, ha olvasni tudó gyerek van a háznál :-D Kis cetliket gyártottam, amiken különböző útmutatások álltak, így az ajándékkeresés kész kincskereső expedícióvá nőtte ki magát! A nappaliból a konyhába, a konyhából a kamrába, onnan a verandára, hátra a kertbe, a faházikóba, majd a kazánházba irányítottam őket, vicces kis szövegekkel :)) Aztán a végső tőrdöfés az izgalmak közepette akkor jött, amikor azt írta az egyik cetli - amit értelemszerűen a Húsvéti Nyuszi írt -, hogy mennie kell, mert üldözi a kutyánk :-D :-D Azt a döbbenetet!!! Akkor most mi van? Kicsit odébb egy másik útmutatás, hogy menjenek vissza a szobájukba :)) Természetesen közben a szekrény ajtajára is "került" egy cédula, így megkönnyebbülve találtak rá az ajándékokra végül a szekrény belsejében, a szobában, ahonnan kiindult a kincskeresés :)) Nem is tudom, mi volt nagyobb öröm, hogy azt kapták, amit szerettek volna, vagy hogy egyáltalán kaptak valamit ezekután :))
Rövid játék után húsvéti reggeli (házi kalács, pirostojás, sonka, és még tormát is találtam!! - ami nem jellemző errefelé... apró örömök az életben ismét!), aztán irány az udvar: beindult a báránysütő nagyüzem! Pedig majdnem a báránnyal is megjártuk! Férjem "jó" szokásához híven utolsó pillanatra hagyta a sütnivaló beszerzését, mondván, az nem lehet, hogy itt a faluban ne találjunk bárányt! Hát majdnem nem találtunk... Persze vehettünk volna valamelyik húsboltban is, ahol ki tudja, mióta lógnak a tűző napon az egész báránykák, de azt inkább kihagytam volna az életemből! Mindegy, minden jó, ha a vége jó, lett friss barink, férj meg legközelebb meggondolja, megéri-e neki végigkoldulni a karámokat, vagy inkább lezsírozza időben a dolgot :P
Vendégeink is voltak, egy baráti házaspár a gyerekeikkel, később pedig Fotini keresztanyja is csatlakozott hozzánk a lányával, aki Malvina lányom legjobb barátnője. Így teljes volt a boldogsága mindenkinek! Közben a bárányon kívül mi is pirosra sültünk a napon, olyan meleg volt, de egyáltalán nem bántuk!!! Egy szál pólóban, füstösen, koszosan, sárosan, mindenféle felesleges pompa nélkül, tökéletesen éreztük magunkat!
Sötétedésig állt a bál, ettünk, ittunk, jól mulattunk, és mondanom se kell, az altatással sem voltak gondjaink :)) De mi, felnőttek is régen feküdtünk már ki le ilyen korán :))
Kívánom, hogy minden ünnepünk hasonlóan stresszmentes, vidám együttlétre sikerüljön a jövőben!
Tavasz!!
Feltámadás után fáradtan
Bazinagy görög zabálás :))
(igen, az ott egy Egri Bikavér :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése