Még 3 nap, és a legkisebb ugrifülesünk 2 éves lesz! Az utóbbi napok ennek a hevében telnek, lázasan készülődünk a Csibe szülinapjára! Nem tervezünk neki nagy bulit, csak mi családiasan, meg gondolom, a keresztanyja is jön majd. De ismerve a falu szokásait, a békés családi megemlékezés biztos nagy népünnepéllyé növi ki magát, a szomszédokat is meg kell kínálni a tortából, egy-két barát is biztos átjön, szóval készülök a sáskajárásra :)) Fotini amúgy is az iskola maszkotja, a többiek szerint :)) Pár hónapos kora óta nap mint nap együtt mentünk a bátyjáért az iskolába, mindenki megcsodálta, és szemtanúi lehettek a fejlődésének. Nem telhetett el iskolai ünnepség, esemény, hogy ne ő került volna a középpontba végül :)) Talán nincs is ember itt a faluban, aki ne tudná, ki is az a FOTINI... fogalommá vált :-D Így hiába is mondtam, hogy nem tartok neki szülinapi banzájt, máris többen jelezték, hogy azért ők beugranának :))
Leginkább azonban nem is ez tart lázban minket, hanem a beszélgetések a gyerekekkel. Az emlékek ilyenkor kétszer akkora erővel törnek elő, az utóbbi napok beszédtémája természetesen nem is lehetett más, mint a születés, valamint az első éveik. Mindegyiküknek egyenként el kellett mesélnem, hogyan születtek, milyenek voltak piciként. Végül aztán együtt felelevenítettük azt a napot is, amikor Fotini született. Hiszen akkor már ők is elég nagyok voltak, ki többé, ki kevésbé, de értették, miről van szó.
De nem akarok a dolgok elejébe vágni, azt hiszem, most van itt az ideje, hogy leírjam a három gyerek születésének történetét. A következő bejegyzések erről fognak szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése