Ítéletidő

Ma a rossz időre való tekintettel a felvonulás elmaradt... Nem én "döntöttem" így, bár reggel a 6-os erősségű jeges széllökést látva igencsak kísértést éreztem, hogy visszafeküdjek az ágyba, és elsumákoljam a mai napot, de aztán a család leszavazott. A gyerekek igenis menni akartak a felvonulásra, még az előírt fekete cipő nélkül is (azóta sincsenek meg - rejtély...). Szóval felcihelődtünk, és irány az iskola. Ott közölték velünk, hogy csak a templomig mennek, aztán mehetek is értük, mert ebben az időben nem tartják meg a felvonulást. Hála a jó égnek!!! Ha már egyszer ott jártunk, így kirittyentve, akkor már mi is elmentünk a templomba Fotinivel. Tökéletesen viselkedett, ott állt végig mellettem, még a körülöttünk szaladgáló csöppségek sem hatották meg, komoly pofával hányta a kereszteket magára :-)) Tiszta keresztanyja ez a gyerek!!! (majd egyszer mesélek róla, külön sztori ő is...). Aztán hazajöttünk, és jót hancúroztunk a gyerekekkel! Mi így ünnepeltük a mai napot, azt hiszem, senki sem bánta igazán az elmaradt felvonulást, bár Malvina most este megkérdezte, hogy akkor most mikor fognak felvonulni??? Ezért próbáltak ennyit? Mondtam neki, majd márciusban bepótolják :-))

Egyébként tényleg furcsa, mert a 15 év alatt, amióta itt élek, megfigyeltem, hogy ezen a két napon, október 28-án, illetve március 25-én mindig szinte nyárias (volt) az idő  - eddig. Még ha előtte vagy utána hideg is volt, de ezeken a napokon mintha még az égiek is kegyesek lettek volna az ünneplőkhöz. Ezért is csodálkoztam, hogy a mai nap végül ilyen morcosra sikeredett. Bármilyen kemény is volt az éjszaka, meg minden meteorológiai előrejelzés esőt jósolt, a szívem mélyén valahol azt vártam, hogy végül mégiscsak kisüt a nap... hiszen ezen a napon mindig süt. De ma nem. Valószínűleg az időfelelős elnézte a naptárat idén. Monnyon le!!! 

No de sebaj, kihasználtam az alkalmat, és nekiálltam végre valahára nagytakarítani. Nagyon ránkfért!!! Mondjuk abban ne keressen senki sem logikát, hogy zuhogó esőben miért kell ablakot pucolni, de én igenis jobban éreztem magam tőle, hogy most már csak vizesek az ablakok, és nem koszosak. Nekem már ez is egy felemelő érzés volt :-D A kinti helyzetről inkább nem is akarok tudomást venni. Itt, ha elkezd esni az eső, akkor nagyon esik, megállás nélkül. Amíg a városban a harmadik emeleten laktunk, nem érintett ennyire érzékenyen az időjárásváltozás, de itt most kertes házban nagyon észreveszem. Már eleve az, hogy a föld közelében vagyok, és tisztán látszik, hogyan válik egy szörnyű sártengerré az egész nyáron gondosan dédelgetett kert, lehangoló. Egyébként is utálom az esőt, de most meg még jobban. Az meg már szinte fizikai fájdalommal tölt el, ahogy látom szegény kis virágaimat meghajolni a vad északi szél kénye-kedvének :-(( Jobb, ha ki sem nézek ilyenkor, inkább belevetem magam a benti foglalatosságokba! Végülis ez sem egy utolsó dolog, hiszen egész eddig a kinti teendők miatt egy kissé el volt hanyagolva a lakás. 3 gyerek és egy "tipikus" férfi mellett pedig amúgy is szélmalomharc a rendrakás!

Idén korán köszöntött be a tél. Mi lesz még ebből!!! 

Ugyan nem közvetlenül ide tartoznak, de itt vannak a beígért képek (itt még viszonylag jó idő volt):

Stefanos a szereplése után

Malvina az iskola udvarán