Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2010. október 25., hétfő

Gyerek vs. anyagiak

Egyre több ismerősömről hallom mostanában, hogy hiába próbálkoznak a babával már régóta. Egy kedves barátnőmnek épp a napokban volt a harmadik vetélése, ráadásul hosszú próbálkozás után jött össze az is. Pedig nála második gyerek lett volna, a fiaink egyidősek. Már évek óta szeretnének kistestvért, de valamiért nagyon várat magára. Pedig egy időben meg hallani sem akart második gyerekről. Saját elmondása szerint neki így volt kényelmes az élet, egy gyerekkel, főleg, amikor az már nagyobbacska lett, nem volt kedve még egyszer végigcsinálni a kezdeti nehézségeket. Ugye, milyen kegyetlen az élet?  Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert beteljesülhet... Hogy, hogy nem, pár év múlva meggondolták magukat, azóta pedig rá kellett döbbenniük, hogy néha az elhatározás nem elég. És sajnos nem ők az egyetlen eset. Ők még a szerencsésebbek, mert legalább már van egy gyerekük. De hány és hány olyan párról tudok, akik évekig halogatták a gyerekvállalást, ilyen-olyan ürüggyel - jobb anyagi háttérre, karrierre, lakásra, kismillió elérendő célla várva -, aztán amikor úgy érezték, hogy végre itt az idő, a várva várt kis jövevény nem akart megérkezni. A sors fintora? Nem tudom. Az sem biztos, hogy az elvesztegetett évek a felelősek, az is lehet, hogy már évekkel előbb sem lehetett volna, ki tudja, ez már utólag sosem fog kiderülni. Bár az biztos, hogy ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb lesz az esély, hogy egyszer összejön. Az is tény másrészről, hogy a mai világban nagy felelősség gyermeket vállalni, a nincsből nem lehet, vagy nagyon nehéz felnevelni egy új kis életet. Már egy újszülött is rengeteg kiadással jár, és a kiadások az évek múlásával exponenciálisan növekednek. Persze nem muszáj mindenből a legdrágábbat megvenni, nem hiszem, hogy valakit is megakadályozott volna az egészséges fejlődésben, ha nem Benetton meg Nike cuccokban futkároz  kicsi kora óta egész nap. Nem vagyok egy anyagias, de értetlenül állok azelőtt, amikor egy pár hónapos bébit csupa márkás göncbe öltöztetnek. Minek?? Egy-két hónap, és úgyis kinövi. Milyen felesleges pénzkidobás, amikor a világ másik felén meg a legalapvetőbb szükségletei sincsenek kielégítve egy kisgyereknek....Azt sem fogadom el kifogásként, hogy a gyerek a többieket látva joggal kérheti számon, hogy ha a többieknek van ez meg az, neki miért nincs? Nem, biztos vagyok benne, hogy nem MINDEN gyereknek van méregdrága mobiltelefonja már 5 éves korától, és nem MINDENKI nő fel a Playstation rabságában. Az pedig nevelés kérdése, hogy a gyerekem milyen értékrendet fog elfogadhatónak tartani, és ezek alapján kiknek a társaságában érzi jól magát, kikkel szeretné elfogadtatni magát. Ha neki a trendinek kikiáltott divatmajmok elismerésére van szüksége, akkor azt hiszem, valamit nagyon rosszul csináltam. Félreértés ne essék, úgy gondolom, az én gyerekeimnek is megvan majdnem mindenük, de legalábbis két szoba meg egy egész udvar telistele játékokkal (az értelmesebb fajtából), szekrényekből kifolyó ruhahegyek, és sokszor nagyon nehezemre esik, hogy ne teljesítsem elsőre és feltétel nélkül minden kívánságukat, de azért meg kell húzni a határokat. Szerintem csak az a gyerek lesz követelőző, akinek kicsi kora óta mindenki haptákban állva lesi minden vágyát, nem kérhet olyat, amit ne teljesítenének. De nem értem, minek egy 5 évesnek mondjuk mobiltelefon? Ja, hogy ha kicsapják az utcára, akkor azért meg lehessen találni egy idő után. És szerény véleményem szerint itt van a kutya elásva. Sokan a szülői törődést próbálják pótolni a tömérdek, haszontalan és élettelen tárggyal, csak hogy elmondhassák, hogy igenis, mindent megadtak a gyereküknek. Tisztelet a kivételnek. Én a Playstation-nél többre értékelek egy családi kirándulást, vagy egy közös társasjátékozást, és láss csodát, az enyémeknek soha eszébe sem jutott, hogy PS-t kérjenek mondjuk karácsonyra. Persze azért ezeket a sorokat némi fenntartással írom, és a műsorváltoztatás jogát fenntartom, hiszen a neheze, a serdülőkor még előttünk van, és ki tudja, mi vár még ránk!!! Ezért nem akarok nagy szavakat hangoztatni, mert még megbánhatom! De azért bízom benne, hogy amit kicsi korukban megalapozunk, az talán később sem megy teljesen veszendőbe. Remélem...
Na de nem is ide akartam kilyukadni. Csak arról jutott eszembe, hogy sokan az anyagiak miatt nem mernek egy vagy több gyereket vállalni, pedig sokszor mi magunk tesszük az életünket bonyolulttá. Egy kis odafigyeléssel, a felesleges dolgok kizárásával az életünkből igenis tisztességesen fel lehet nevelni több gyereket is, anélkül, hogy bármiben hiányt szenvednének. De itt van még a mai létbizonytalanság, semmi sem biztos, hogy ami ma van, az lesz-e holnap is. Igen, nem tudhatjuk, hogy hol leszünk 10 év múlva. Lehet, hogy magunkat sem tudjuk eltartani, nemhogy a gyerekeinket. De most erre alapozva akkor ne is szüljünk egyáltalán? Miért ne lehetne jobb a helyzet ennyi erővel? Az is lehet, hogy 10 év múlva milliomosok leszünk,  megnyerjük a lottóötöst, vagy mittudomén, sose lehet tudni. Az egyetlen dolog, ami biztos, hogy 10 év múlva már nem szülhetünk gyereket, hiszen ketyeg az a biológiai óra. Akkor meg miről is beszélünk?


2 megjegyzés:

Flögi írta...

Mi is félünk az anyagiaktól, hogy ha gyerekünk lenne, nem jutna mindenre annyi, mint most, mert azt a gyerekre kellene költeni.

Nekem is több ismerősöm is van, akik nem bírtak teherbe esni, mindadig, míg görcsösen akarták. Évekig csinálták a mesterséges megtermékenyítést is eredmény nélkül, aztán a végén, mikor már nem is foglalkoztak az egésszel, mert elfogyott a kitartásuk, akkor lettek természetes módon sorba egymás után terhesek.

Tegnap láttunk riportműsort, amiben a világ legidősebb szülei voltak. Egy román nő 66 évesen szült és egy német pasi meg 74 évesen lett apa. Semmi sem kizárt, bár nem mondnám, hogy ez a normális trendi.

Krinya írta...

Szerintem ezt a két dolgot külön kell választani. Mert aki amúgy sem akar gyereket, annak nyilván az anyagiak is mást jelentenek, hiszen áldozatnak tekintené azt, amit a gyerekre kellene költeni (ergo magától vonja el). Aki pedig szeretne gyereket, annak ezek a kiadások nem tűnnek úgy, hogy áldozatot hoz, mert szívesen tenné, csak max. attól fél, hogy nem lesz elég, hogy tisztességesen felnevelje a gyereket. Ami sokszor viszont pont azzal egyenlő, hogy nem tehet le mindent a gyerek lába elé. Sokszor hallok olyan érvet, hogy egy gyereknek még simán vehet lakást, míg kettőnek ezt már nem tehetné meg. Mi van??? Nekünk se vett senki lakást, mégis megélünk, és nem hiszem, hogy ettől még nem kellett volna megszületnünk...
A görcsös akarásban tényleg igazad van, de az is érthető, hogy minél jobban telik az idő, annál jobban rágörcsöl az ember a témára, hiába nem akar.