Ártalmas demokrácia

Nem, nincs szándékomban politizálni. Utálom, nem érdekel, nem foglalkozom vele. De nem zárkózhatok el előle teljesen, hiszen része az életünknek. Persze van véleményem, vannak nézeteim, de ezeket inkább megtartom magamnak. Nem azért, mert félek elmondani -tudom, szólásszabadság, meg minden -, csak egyszerűen nem látom értelmét, hiszen annyira nem fontos az egész számomra. 

Amiről most írni akarok, az igazából nem is a politikával kapcsolatos, a megtévesztő cím ellenére. Csak éppen arról szeretnék mesélni, hogy itt Görögországban, a demokrácia bölcsőjében milyen "művészi" fokra fejlesztették ezt az ókori találmányukat. Itt kérem szépen mindenkinek jogai vannak. Már a csecsemőknek is. Szó szerint. Már a bölcsődék falán is mindenhol harsányan hirdetik a gyerekek jogait, amivel ugyan semmi bajom nem is lenne, hiszen nézzünk csak körül, hány és hány szerencsétlen kisgyerek van a világban, akiknek senki sem foglalkozik az emberi jogaival: a legalapvetőbb életszükségleteik sincsenek kielégítve, vagy ha mégis, dolgoztatják őket, bántalmazzák őket, a szegénység, az éhínség, és még sorolhatnám.... De itt ugye közel sem erről van szó. A mai modern görög gyermeki jogok kb. annyiból állnak, hogy jogod van követelőzni, mindent megkapni, a világot magad körül forgatni stb... Szülőként ezt én még csendben alá is írom, de muszáj erről még a gyereket is úton-útfélen tájékoztatni? El ne felejtsd fiam a jogaidat!!! Kötelesség?? Az meg mi???  A felnőttek tisztelete, szófogadás, szerénység, hagyományos értékrend... ugyan, haggyá' má', az nem demokratikus!! Pedig ha már mindenképpen hangoztatni kell a jogainkat, azért a kötelességekkel is tisztában illene lenni, vagy csak én vagyok ennyire régimódi? Na mindegy. 

Csak egy egész kicsit volt meglepő számomra, hogy már az óvodában gyakoroltatják velük az állampolgári jogokat. "Népszavazással" választanak elnököt maguk közül a kis lurkók, aki aztán képviseli a jogaikat a pedagógusokkal szemben :-D Ez ilyen kicsik között még aranyosan hangzik, de az általánosban ennek már tényleg vannak bizonyos következményei: minden osztálynak megvan a saját választott elnöke, akik rendszeresen az igazgatói irodába mennek, hogy iskolai kirándulást követeljenek tanórák helyett. És ezt havonta legalább egyszer. Ellenkezés nincs, addig nem hagyják békén a tantestületet, amíg be nem adják a derekukat. Mert nekik ehhez JOGUK VAN! Most ne menjek bele, hogy valaha aláírattak velem egy papírt, ha a gyereket kirándulni akarták vinni, hogy beleegyezek-e. Mostanában már az sincs. Mert ugye én az iskola ajtaja előtt teszem le a csemetéimet reggelente, hogy művelődjenek. Aztán délben megyek értük, és akkor loholnak be a kirándulásról izzadtan, koszosan, napégetetten... Ami persze már egy más téma, na de nekem nincs jogom tudni, hogy hol vannak a gyerekeim napközben, miközben én nyugodt szívvel vagyok otthon, hogy most éppen az iskolapadban okosodnak? Mindegy, még ezen is túltenném magam. Mert itt most nem is az a lényeg, hogy én mit gondolok, hanem hogy az iskola lovat ad alájuk, hogy joggyakorlás címszó alatt lóghassanak az iskolából, manipulálhassák a tanáraikat (akik persze nagyon jól tudják, hogy manipulálva vannak, de nekik is kellemesebb egy egész délelőtti csavargás, mint az órákat leadni az iskolában). És ez még mindig ártatlan kis történet ahhoz képest, amikor a középiskolások, vagy a főiskolai hallgatók a demokrácia adta joguk okán elfoglalják, bezárják az iskolákat, napokra, hetekre, miközben valószínűleg azt sem értik igazán, mit is követelnek, meg miért. Csak azt látják, hogy jó buli, mert addig sem kell tanulni, és megtehetik, hiszen jogukban áll, aztán randalíroznak, szétrombolnak mindent, és a tanárok nem tehetnek semmit. Nos, gratulálok a szülőknek, a pedagógusoknak és az egész rendszernek! Ezt nevezik demokráciának!!! Az állampolgári jogokra alapozott anarchiát. Miközben meg a szavazati jog nem jog, hanem kötelesség, vagyis a választásokon KÖTELEZŐ elmenni szavazni, aminek az elmaradása szankciókat hozhat maga után. Mivel ismerve a görög mentalitást, ha nem így lenne, nem menne el a kutya sem szavazni. Hiszen kit érdekel a demokrácia, amíg nem a saját érdekünkről van szó... Azt már bonyolult dolog végiggondolni és felfogni, hogy az is saját érdek, hogy azért mész el szavazni, hogy az kerüljön hatalomra, akinek a nézeteiben tényleg hiszel... Jaaaaa, hogy mindegyik egykutya??? Az más... 

Na de ennyire mélyen már nem akarok belemenni. Maradjunk a témánál. Az iskolai csupa-jogokkal rendelkező diákoktól mit is várunk mást, mint erőszakot? Hiszen nekik ehhez joguk van! Kicsi koruk óta ezt sulykolják beléjük. A tanároknak pedig nincs joguk megfegyelmezni őket, vagy talán nem is érdekli őket igazán. A szülők pedig egyszerre a védelmükbe veszik szemük fényét, akármit csinált is, merjen csak valaki rájuk szólni! Tudom, ez világjelenség, a mostani liberális nevelés eredménye. Hagyjuk a gyereket kibontakozni. Hát én akkor valószínűleg nagyon vaskalapos vagyok, de nem támogatom ezt a túlzott liberalizmust. Az én gyerekeimnek kötelességeik is vannak, vállalniuk is kell a következményeket, ha valamit helytelenül csináltak, mégsem érzem rajtuk, hogy kárt szenvedne az egyéniségük. De lehet, hogy csak egyénfüggő :-P Engem is így neveltek annak idején, meg a közvetlen környezetemben még másokat is (talán mindenkit  - ez volt az akkori korszellem), mégis normális emberek lettünk. Akkor meg nem értem, miért akarja ez a mi korosztályunk annyira máshogy nevelni a gyerekeit. 

Persze itt Görögországban egy kicsit más a helyzet. A mi korosztályunkbeli görögöket talán még nálunk is sokkal szigorúbb szabályok szerint nevelték, és végül talán éppen ezért szaladt el velük a ló. 

Na de a jogok gyakorlása nemcsak a gyerekek előjoga. A sztrájkok is úton-útfélen megkeserítik az életünket, hiszen ehhez is alapvetően joga van a demokrácia népének! Sztrájkok mindig is voltak, vannak és lesznek is. Csak az a baj, hogy elveszítették már a komolyságukat. Régebben csak azért sztrájkoltak, mert ugye jogukban állt. Így bármilyen mondvacsinált ürüggyel le lehetett állni a munkával, a kormányok meg a legtöbb esetben gyorsan teljesítették a követeléseket, a fennakadások elkerülése végett. Ez persze legtöbb esetben az állami szektor alkalmazottai körében dívott, akik a dolgozók több, mint felét adták. Az állami alkalmazottaknak mind a mai napig megvan az a privilégiuma, hogy aki oda bekerül, az - hacsak nem valami komoly, törvénybe ütköző cselekedetet követ el - a nyugdíjazása előtt nem bocsájtható el onnan. Naná, hogy így könnyű élni a jogok adta előnyökkel, amikor nem kell attól tartani, hogy elveszítheted az állásodat! Az állami szektorban dolgozók erős szakszervezeteket is tudhatnak maguk mögött, ellentétben a magánszféra alkalmazottaival. Nos, mintha csak egy  másik világban élnének, a magánszférában dolgozóknak már csak papíron vannak jogaik. Ha netán élni is akarnál velük, hát jobb, ha tudod, hogy a helyedért legalább 10-en állnak még sorba. Ez persze nem figyelmeztetés, áááá, dehogy, csak úgy szólok... Érted, ugye?

Na visszatérve a sztrájkokra, a gazdasági válság ugye itt is erősen érezteti a hatását az utóbbi években. A kormány most már nem engedheti meg az engedékenységet. Pedig a dolgozók követelései egyre inkább jogosakká válnak, de a nincsből nem lehet. Így egyre keményebbek az összecsapások a sztrájkolók és a kormány között. Egyelőre csak elvi síkon, ugye, de amikor mondjuk hetekig ki-be kapcsolgatják kényükre-kedvükre az áramot az áramszolgáltatónál, hogy a követeléseiknek hangot adjanak, nos az már több, mint kellemetlen, és a végén ki issza meg a levét? A jónép, vagyis a demosz... a demokrácia haszonélvezője (???). Mert a kisvállalkozás megy csődbe, amikor naponta többször több órára nem kap áramot a mélyhűtője, amiben az áruja romlik; vagy a műszaki gépekkel dolgozók is kényszerpihenőre kényszerülnek, amit nem engedhetnek meg maguknak; elektronikus adatok vesznek el a hirtelen kikapcsolt számítógépekből; az pedig már csak a kisember egyéni szoc. problémája, hogy egy délelőtt alatt nem bír megfőzni egy ebédet, kimosni egy adag ruhát stb.... A sztrájkolókat mindezek a dolgok a legkevésbé sem érdeklik... Pedig hosszú távon az ország gazdaságát is tönkreteszik ezek a folyamatok. Teljesen leegyszerűsítve: tönkrement vállalkozások = kevesebb adó. Pedig ez ennél még sokkal rosszabb, de most nem fejtem ki.

Nem kell sokat gondolkozni, mekkora károkat okoz az olajszállító kamionok sztrájkja. Elfogy a benzin, minden, ami közúti közlekedés, lebénul: áruszállítók, személy- és tömegközlekedés, segélynyújtás... Rosszabb esetben, ha ez télen történik, még fűtés se lesz, hiszen itt szinte minden fűtőolajjal működik. Érdekel valakit? Ugyan már, csak nekik jobb legyen. 

Agrársztrájk címszó alatt évente legalább egyszer hetekre lezárják a főbb közlekedési útvonalakat az egész országban. Követeléseik számomra nevetségesek, bár ha én is a mezőgazdaságból élnék, lehet, hogy máshogy gondolnám. De miért az államnak kell még arról is tenni, ha elveri a jégeső a termést? Aki úgy érzi, nem éri meg neki, keressen más foglalkozást. Az ország népe azonban nem tehet róla, ne neki kelljen megfizetnie azzal, hogy hetekre lebénul a közlekedés, ki sem lehet mozdulni a városból, ahol élsz!

Tanárok, köztisztviselők sztrájkjait már nem is kommentálom. Mindez csak arra jó, hogy még inkább legyengítsék az amúgy is haldokló gazdaságot. És amikor a kormánynak megszorító intézkedéseket kellene hoznia, hogy valahogy kilábaljon ebből a válságból, akkor nincs éppen tárgyalóképes helyzetben arról, hogy megemelje bizonyos rétegek fizetését (akik megjegyzem, eddig is sokkal jobban álltak a nagy átlagnál).

Éppen a napokban ért véget az áruszállító teherautók hosszantartó sztrájkja. A boltok, üzletek már kongtak az ürességtől, az alapvető élelmiszerek hiánycikké váltak, az emberek már  aggódtak, hogy ha így folytatják, éhenhalunk. A kormány kénytelen volt demokrácia-ellenes módszert alkalmazni, és katonai törvényeket hozni, hogy aki nem szünteti be a sztrájkot, az börtönbe kerül. Lehet, hogy végeredményben ez kell a demokrácia örököseinek??? Aki visszaél a demokrácia adta szabadságával, az így jár... Nem tudom, mindenesetre a jóból is megárt a sok, ez tény. A túlzásba vitt demokrácia többet árt, mint használ. De ez csak szigorúan az én magánvéleményem. Tudom, bizonyos országokban meg éppen a másik véglettel találkozhatunk, de valahol meg kellene találni az arany középutat.

Hááát, ahhoz képest, hogy az iskolai erőszakról akartam írni... végülis arról is volt szó :-P