Hullámvasút...

... volt a hangulatom ma délután, miközben Malvina elmesélte a mai nap történéseit. Azzal kezdődött, hogy amikor mentem érte az iskolába, láttam, hogy az osztályának fiús anyukái éppen nagy izgalomban vannak, aztán amikor megtudtam, hogy pár fiú - nem először - összebalhézott, örömmel nyugtáztam, hogy ez engem nem érint, és különben is, milyen jó, hogy az első osztályban nekem csak lányom van :-D Azért a kíváncsiság mégsem hagyott teljesen nyugodni, mert hazaérve rákérdeztem, hogy mi történt, ki veszett össze kivel és miért. Ekkor Malvina elmesélte, hogy bántották az egyik osztálytársát, D.-t, még a tízóraiját is elvették, ledobták a földre, és D. sírt, mert nem volt tízóraija, erre az én kicsi lányom adott neki az övéből! A szemem is könnybelábadt a meghatottságtól, össze-vissza ölelgettem, hogy micsoda drága jószívű kis teremtés, teljesen el voltam ájulva, hogy milyen remek kis gyerekeim vannak nekem :-)) Az anyai büszkeség fellegeiből azonban hirtelen jött a földetérés, amikor rákérdeztem, hogy "és ki bántotta D.-t?" A Stefanos és a bandája! Még a föld is megnyílt alattam, akkorát zuhantam. Hmmm... mi történt? Én úgy tudtam, a fiam megjavult, megkomolyodott, már régóta nem csinál hülyeségeket. Vagy csak nem tudok róla??? Most már mindent tudni akartam. 

- És miért bántotta szegény gyereket?

- Mert ő meg megrugott engem! 

- Ahá, szóval csak meg akart védeni? - a melegség kezdte újra átjárni a szívemet. Mégsem olyan rossz a helyzet :-)) Lehet, hogy itthon ölik egymást, de idegenben kiáll a húgáért, pont úgy, ahogy vártam. 

Közben aztán a "tettes" is hazaért, így közösen végül összeállt a kép. Szóval az elejéről: D. a szünetben megrúgta Malvinát, ismeretlen okból (nem az anyai elfogultság mondatja velem, de szerintem D. reménytelenül szerelmes a lányomba, ezt már egy jó ideje gyanítom. Ezzel magyarázható lenne a viselkedése is, ugyebár).  Mire Stefanos figyelmeztette, hogy ne merje még egyszer bántani a húgát! Csak így finoman, erőszak nélkül. D. viszont a következő szünetben megint megrúgta Malvinát, ekkor Stefanos ismét jött fenyegetőzni, de ekkor már jött a "jómadár" bandája is, állítólag nem az ő hívására (amit el is hiszek neki, mert akármilyen rosszaságot is tenne a fiam, egy dologban biztos vagyok, tűzbe tenném érte a kezemet: hogy sohasem hazudik!). Ennek a társaságnak néhány tagja amúgy is messziről kiszimatolja a balhészagot, és nem akarnak kimaradni. Nos ekkor jött az a bizonyos tízórai-ledobálás, amit végülis nem az én fiam vitt véghez, hanem MÁS. Ő "csak" tettestárs volt, viszont enyhítő körülmény, hogy csak a nagytestvéri "kötelességét" teljesítette, hogy megvédje Malvinát. Nem szólhatok egy szót sem. És a kicsi lányom ezek után még megosztotta D.-vel a saját szendvicsét. Hát nem egy tündér??? "Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel".  Bármennyire is igyekszem őket a jóra nevelni, pironkodva be kell ismernem, hogy ezt biztos nem tőlem tanulta. De ismét bebizonyosodott, hogy nekünk is  van mit tanulnunk a gyerekektől! Újra a fellegekben jártam. Mégiscsak fantasztikus gyerekeim vannak!!!  Elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk! 

Nos és most leveszem a rózsaszín szemüveget, és levonom a következtetéseket. 

Konklúzió1: Stefanost mindig arra tanítottam, hogy magától ne verekedjen, de ha őt bántják, ne hagyja magát! Nos, Malvinának is meg kell ezt tanítanom! 

Konklúzió2: Stefanos még mindig nem tudja megválogatni a társaságát... Mert ő hiába ment oda jó szándékkal, sőt még csak nem is bántotta a gyereket, de a többiek igen, márpedig nekik semmi dolguk nem lett volna az elsőssel, vagyis ezzel az én fiam is cinkostárssá vált. Oké, én felmentem, de a tanárok nem tették volna.... erről jut eszembe...

Konklúzió3: mindezen történések alatt HOL VOLTAK A TANÁROK??? Nem igaz, hogy egy 80 fős falusi iskolában, ahol minimum 8 tanár tanít, egynek nem tűnt fel, hogy balhé van? Így lehet nyugta az embernek, hogy a gyerek jó kezekben van???

Az utóbbi napokban egyébként éppen készültem írni egy bejegyzést az iskolai erőszakról. Azt hiszem, most még inkább aktualitást nyert. Holnap nekiveselkedek.