Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. október 13., szerda

Kutyaűző

Ma vettem egy "csodaspray"-t, ami állítólag távol tartja a kutyákat minden olyan kényes helytől, ahonnan távol szeretnénk tartani őket. Nos, mostanában egy kissé besokalltam, gyakorlatilag már mindentől távol kellene őket tartanom, elsősorban az udvarunktól és az életünktől :-D Mindent megrágnak, mindent tönkretesznek: a virágaimat - amikért ölök! -, a játékokat, a véletlenül elölhagyott cipőket; feltúrják az udvart, szétszaggatják a drótkerítést, kiszöknek... már csak az hiányzik, hogy a szomszédok tyúkjait megdézsmálják! Néha kezdem megérteni azokat, akik elcsapják a háztól a négylábú "barátot"... De mivel felelős állattartó vagyok, ezt nem tehetem, szóba se jöhetne, főleg hogy mindezek ellenére annyira imádom ám őket!!! Valahol vicces, hogy amikor tudják, hogy rosszat csináltak, és haragszom, akkor hogyan jönnek hízelegni. Lesunyt szemekkel pacsit adnak, ha meg nem fogadom el, eltakarják a szemüket a mancsukkal... Nem lehet kibírni röhögés nélkül! Néha persze tudnak jók is lenni... Ezért hát maradnak a mindenféle "aljas" praktikák, hogy mentsem, ami menthető.... A virágágyásokba szögekkel kivert deszkákat ástunk, hogy megtanulják, nem tanácsos oda belépni. A banya tornácán kinthagyott kiszuperált díványról leszedtem a párnázott részt (miután darabokra szaggatták rajta a huzatot...), a fa tartókat meg jó alaposan bekentem borssal, ha netán kedvük szottyanna megrágcsálni... nem támadt :-D Aztán biztos, ami biztos, jött a csodaspray... a lábtörlőre, amit állandóan elcipelnek, és aztán "asztalterítőnek" nézik: nem értem, miért esik jobban azon rágcsálni a jó szaftos csontokat... Miközben fújtam a spray-t, magamban egy gonosz kacajjal nyugtáztam, hogy ez tényleg iszonyat büdös, tuti meg sem merik majd közelíteni..  Aztán félreállva figyeltem a reakciókat... Először Rex jött, hogy visszavigye a "helyére", t.i. le a sárba az ajtó elé érthetetlen módon kiterített lábtörlőt. Hogy ezek az emberek milyen ostobák, miért is erősködnek mindenáron, hogy itt az unalmas verandán tartsák ezt a hasznos rongydarabot! Először csak megszaglászta, láthatóan elhúzta az orrát :-D Dagadt a mellem. Mégiscsak megérte  a pénzét ez a bűzbomba! Aztán Lucy következett. Heves farkcsóválással nyugtázta a megváltozott szagvilágot, még meg is nyalogatta. Lehet, hogy gond van az orrával? Na de erre már Rex is felbátorodott, és hogy ki ne maradjon a buliból, egymás mellett szépen haladva, a szájukkal fogva együtt cipelték vissza jogos helyére az értékes zsákmányt... Lent a sárban aztán még jól meg is cibálták, játékosan civakodva rajta, hogy kié legyen először... 
Eddig legalább csak levitték a verandáról és otthagyták. De most ez az új illat (???) játékra hívta őket. Nem kellett sok, hogy rongyosra szaggassák... Nesze neked kutyariasztó... Lehet, hogy inkább gazdikat lehet elkergetni vele? Mondjuk úgy ki a világból????


2 megjegyzés:

Agni írta...

JAJJJ!! Csak ennyit tudok hozzáfűzni:))

Krinya írta...

Na igen, most olvastam a te bejegyzésedet is, megvigasztalódtam, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz a helyzet, van sokkal rosszabb is :S Kitartást nektek is!!!