Ismét bővült a család

A nagy felfordulásban majdnem el is felejtettem megemlíteni! Mielőtt valaki félreértené, nem, nem vagyok terhes! Csak örökbe fogadtunk... egy újabb négylábút :-D

A tengerparton csapódott hozzánk, azon a részen, ahol közel s távolban nincs semmi, se házak, se tavernák, de még csak egy árva kávézó sem, ahol oltalomra talált volna. Bár gyanítom, hogy talán már túlságosan is kiismerte az emberek közelségében rejlő veszélyeket, és talán ezért is választotta a magányt. Csakhogy ha így folytatja, éhen halt volna. Még csak vizet sem talált sehol, a tenger sós vizét kortyolgatta szegényke :-(( Ott helyben összeült a rögtönítélő családi kupaktanács, és négy az egy ellenében leszavaztuk apát :-D Persze voltak krokodilkönnyek, meg nagy ígéretek a gyerekek részéről, amiket tudom, hogy úgysem fognak betartani, de velem könnyű volt tárgyalni, mert a szívem mélyén az első pillanattól beleszerettem! Komoly észérveket sem tudtam felhozni az örökbefogadás ellen, hiszen amióta beadtam a derekam Rex érkezése előtt, hogy ezentúl újra kutyás család leszünk, azóta ott motoszkált bennem, hogy akkor már 2 kutya mégiscsak jobb lenne. Már csak a cél érdekében is, ha már egyszer házőrző, legyen meg a látszata; egy kutya talán még nem rettentene el egy elszánt betörőt, de kettővel talán már jobban meggondolja :-)) Igaz, Rex egyelőre nem teljesít valami fényesen, csak az nem jön be az udvarunkba, aki nem akar :-D De azért van remény, még csak fél éves, és állítólag olyan másfél éves koráig fog rátörni a területvédelmező ösztön. Úgy legyen! Egyelőre megelégszem annyival, hogy már most akkora, mint egy jólmegtermett farkas, és ennél még sokkal nagyobb lesz! Szóval  a megjelenése is elég sokaknak, hogy még messziről is elkerüljék a kerítésünket :-D Lucy (az új kedvenc) szintén nem kistestű állat, most kb. négy hónapos lehet, de nem sokkal marad el Rex mögött. 

A másik érvem, ami a második kutya mellett szólt, az az, hogy ha netán egy-két napra elmennénk valahova, legyen Rex-nek társasága, ne legyen egyedül. Az etetést megoldjuk, a szomszédasszony eddig is szívesen átjárt, ha valami miatt szükség volt rá, a nagy udvaron meg bőven elférnek ketten is. Volt is nagy boldogság! Rex őszintén megörült a kis játszópajtásnak, mert eddig csak a kerítés mögül ugathatta a falu többi kutyáját. Azóta is lelkes, talán túlságosan is, amit a kis csontkollekció nem mindig értékel. Na de majd ha megerősödik, lesz itt banzáj!! Már most látszik rajta, hogy makacs kis állatka, nem kell félteni, megvédi ő magát!! Azóta jókat derülünk rajtuk, annyira viccesek, tisztára, mint a gyerekek. Játszanak, veszekednek, féltékenykednek, mindig a másik kajája a finomabb... jó kis görbe tükör ez most a gyerekeknek, mindig mutatom is nekik, hogy ők is éppen így csinálnak :-D Az ételen való összeveszés kivételével... 

Egyébként Lucy nagyon értelmes, sok mindent megért, könnyen tanul. Gyanítom, hogy már élhetett ember közelében, talán éppen a nyaralása miatt dobta valaki az utcára :-(( Mindenesetre látszik rajta, hogy félénk, sokat bántalmazhatták már :-(( Na de a felé áradó szeretetet, a törődést is érzi most, és nagyon hálás. A gyerekekkel pedig annyira gyengéden játszik, öröm nézni! Pár nap alatt, amióta nálunk van, egészen kivirult, igazi családtaggá vált. Nem értem, még mindig nem értem az embereket... Szomorú, hogy ennyien vannak, akiknek semmit sem jelent egy kutya (vagy bármilyen más élőlény) élete, ha meguntuk, kidobjuk, kész :-((  Ismerek sok olyan házat, ahol úgy váltogatják a kutyákat, mint más az ingét... Az egyik túl nagy, a másik túl kicsi, aki nem vált be, mehet a szemétdombra :-(( Kívánnék nekik hasonló jókat, de nem teszem. Inkább  álljon itt pár kép:

Kukucs! 

Haggyá' má'!

Ugrásra készen

Nem látod, hogy pózolok, Rex, szállj ki a képből!

A nagyfiú se maradjon ki :-))