Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ilyen rosszul. Talán soha. Izgulok, remeg a kezem, izzad a tenyerem, a gyomrom görcsben, a fejem szétmegy, az idegeim kötéltáncot járnak. Úgy látszik, öregszem, már nem bírom a stresszhelyzeteket. De már nincs sok hátra. Szerdán ilyenkor, ha minden igaz, túl leszek mindenen. Három és fél éve erre várok. Vagyis nem, mert attól függetlenül sosem akartam siettetni az időt, élveztem minden percét. Közben terhes voltam, megszültem, babáztam, éjszakáztam... hogyan is kívánhattam volna, hogy mielőbb elmúljon ez a csodálatos időszak? Most viszont már szeretnék túl lenni rajta. Úgy érzem, nem fog az agyam, nem tudok semmit. Állítólag ez jó, mert azt jelenti, hogy készen vagyok. Hát az biztos, hogy kész vagyok - idegileg! Viszont tényleg nem tudok semmit... Nem is tudok most többet írni, rohanok vissza a tételeim fölé. Pedig annyi írnivalóm lenne már, de most ez a legfontosabb. Az államvizsga után majd mindent bepótolok.
Szerdán szorítsatok nekem, lécci! Majd jelentkezem, remélem, jó hírekkel!
5 megjegyzés:
Nagyon szorítok. Menni fog. Ügyes leszel!!! Ujjaim krosszban!
Egy joooo nagy kalappal!!! Szoritok!
hajra Krinya!
mi ujsag??? gondoltam ma rad es szoritottam!! ugyis tudom hogy nem hiaba ;-)))
Szia Krinya! Én is szorítottam, most már írhatnál, mi lett és arról is, hogy milyen otthon, milyen volt az utazás, egyáltalán, mi újság??? :-)
Megjegyzés küldése