Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2011. január 25., kedd

Téli csiki-csuki

Tudtam én, hogy nem ússzuk meg ennyivel! Tavaly is január végén keményített be a tél, idén sem vártam mást. De azért az milyen már, amikor az előző napok napsütéses, 15 fokos tavaszidéző napjai után ma sűrű hóesésre és fagypont körüli hőmérsékletre ébredtünk? Igazából nem is bánnám, mert legalább pusztulnak a bacik is, mostanában úgyis megint szárnyrakapott a tavalyi influenza-hisztéria második felvonása. Úgy látszik, a nyakukon maradt a sok oltás, és megint be kell próbálkozni egy kicsit, hátha be lehet még valakit palizni... igaz, itt tavaly sem nagyon ugrott be senki... Na de mindegy, ezt inkább nem is kommentálom. 
Ami jobban aggaszt, az a szegény dédelgetett kis virágaim sorsa. Ma reggel már idén harmadszor hordtam át a verandán lévő cserepeseimet egy szélvédettebb helyre. Az a baj, hogy itt nincs igazán jó teleltető helyem. Amíg a városban laktunk, volt egy déli fekvésű, három oldalról zárt kicsi erkélyem, ami a konyhából nyílt, és ott vígan átteleltek a virágaim, sőt mindenki a csodájukra is járt, hogy még a legkeményebb hidegben is vígan virágoztak a muskátlik, a petúniák... Jó helyük volt ott, pont akkor sütött oda a nap, amikor a legmelegebb volt, és meg is szorult ott a levegő, így nem fáztak. Nyáron pedig, amikor ott elviselhetetlen volt a meleg, átköltöztettem őket a nyugati, szellősebb erkélyre. 
Itt sajnos nincs ilyen lehetőségem. Alapból van egy délnyugati veranda, ami tavasztól őszig tökéletes, sőt még ilyenkor télen is, amikor éppen nincsen fagypont. Déltől egészen sötétedésig süti a nap, már ha van. Általában van, még télen is. De ez csak akkor elég, ha nincs túl hideg. Tavalyelőtt télen jobb híján egyedüli megoldásként a veranda szélvédettebb sarkába húztam be mindent a hideg elől; nem fagytak meg, ott viszont nap sem érte őket, ezért a tél végére elég zilált kinézetük lett. Viszont túlélték. Tavaly télen nem volt ilyen szerencséjük. Azt gondoltam, jobb lesz nekik a ház déli sarkában, egy lépcsőbeugróban, ott legalább jobban éri őket a nap. Mégis megfagytak, mert körben nem voltak védve a széltől, fagytól. Így idén ismét a veranda szélvédett sarkára szavaztam, azzal a különbséggel, hogy mihelyt elmúlt  a fagyveszély, újra kitettem őket a napra. Eddig ez bevált. Az igazi hideg azonban még csak most jön. És nagggyon nem hiányzik!!! De igyekszem magam szoktatni a gondolathoz, hogy február végéig ez most már így lesz. Sőt, még sokszor a március is elég télies. Nem érdemes idegesítenem magam rajta, attól még nem lesz jobb. Csak a saját hangulatomat rontanám feleslegesen, annak meg mi értelme? Inkább örüljek neki, hogy egészen eddig ilyen simán megúsztuk.
Csak legalább szombaton ne legyen nagyon hideg. Mert akkor megyünk haza Magyarországra, kocsival. Legjobb időzítés. De ez van.

http://valamimas.borostyanszalon.hu/?tag=rozsa

Nincsenek megjegyzések: