Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2011. január 21., péntek

Csak egészség legyen!

Ma végérvényesen megdöntöttük annak a mondásnak a helyességét, hogy a pénz nem boldogít... vagyis hát nem is ez a lényeg, hanem az ember csak vigasztalja magát ezzel, amikor rámondja, hogy mindegy, csak egészség legyen. Nos, nem, ez így nagyon sántít! 
Ma néhány óra leforgása alatt megtettük a Thessaloniki-Komotini távot oda-vissza, közben orvosnál jártunk, rokonokat látogattunk, és hipp-hopp, máris félhavi fizetéssel szegényebbek lettünk. Mindezt csakis azért, mert még mindig nem találjuk az okát Stefanos térdproblémájának. Maga a benzinköltség sem elhanyagolható manapság, amikor a benzin ára lassan már 1.70 euró körül van, és megállíthatatlanul kúszik a "bűvös" 2 euró felé... Szegény "családiautónk" pedig ennyi emberrel felpakolva a legkímélőbb vezetés mellett sem húzza ki másfél tankból a csaknem 600 kilométeres utat (a városon belüli közlekedéssel együtt). Aztán az orvosi rendelőben ért az igazi sokk, amikor a neves egyetemi kórház professzor-gyerekorthopédusa benyújtotta a számlát az össz-vissz 10 perces vizsgálatért, amivel egyébként ismét nem lettünk sokkal okosabbak. Igaz, számítottunk rá, hogy nem a két szép szemünkért hívatott minket a magánrendelőjébe; az ilyen sztár-professzorok nem állnak le csak úgy a kórház ingyenes (vagyis a biztosító által fizetett) rendelésén az egyszerű pórnéppel: arra ott vannak az "egyszerű halandó" orvosok is. Azokból meg már tele a padlás, és egyre több szakembert késztetett már fejvakarásra az ügyünk. Ezért mertünk a professzor úr színe elé kerülni. Még ha kemény anyagi áldozatok árán is, de jó lenne már a végére járni a dolognak. A professzor úr azonban nem most lépett le a falvédőről, tudja, mit csinál. Ha elsőre elárulná a titkát - akár azt, hogy tudja, mi a baj, akár azt, hogy nem - akkor egyszeri bevételnek könyvelhetne el minket, pedig ennél sokkal jobb, ha többször is visszarendel, és minden alkalommal elkérheti azt a hihetetlenül magas összeget. Ezt a forgatókönyvet viszont már mi is láttuk valahol, más orvosnál, valamikor régen, és nem lehet minket már olyan könnyen beugratni. Ezért a "nesze semmi, fogd meg jól" vizsgálat után nem, azért sem fogunk a jövő héten újra levezetni 600 kilométert, és kifizetni egy csomó benzinköltséget, és busás vizitdíjat, hogy ismét csak további vizsgálatokra küldözgessen el minket. Holnap reggel telefonálunok is a xanthi-beli orvosunknak, és konzultálunk vele, hogy hogyan tovább. 
Azért az keményen elgondolkoztatott, hogy a professzor úr magánrendelőjének várótermében mennyi ember várakozott ugyanabban az időben, és még telefonon is egyfolytában időpontokat egyeztetett. Nem kellett sokat számolgatnom, hogy kikalkuláljam: csak ma délután néhány óra leforgása alatt többet keresett, mint más egy egész hónapban. Gondolom, egyetemi professzorként a kórházi bére sem lehet elhanyagolható. Nem vagyok irigy ember, biztos keményen megdolgozott ezért a rangért és a diplomáját sem a lottón nyerte. De legalább egy kicsit is azt éreztem volna, hogy igen, megérte ez az egész... De nem, erős hiányérzetem maradt az "alakításával" kapcsolatban, minden téren. És akkor még beugrott az is, hogy vajon miért mindig a kisember egyszerű és egyszerűen ellenőrizhető fizetésén kell a megszorításokat kezdeni, miközben a doktor úr szemrebbenés (és számla) nélkül gyűjtögeti a százasokat? De ez már egy másik történet...
Igen, a legfontosabb, hogy egészség legyen. Mert ha nincs, akkor jaj annak, aki nem dúskál a pénzben. Az egészség is csak annak jár, akit a pénz (nem) boldogít... Ezt mondjuk eddig is tudtam,  nem nehéz kikövetkeztetni, de megint más, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja... Tényleg el sem tudom képzelni, mit tehet az, akinek valami komoly baja van... Soha nem is akarom megtudni!


Nincsenek megjegyzések: