Ma falunk védőszentjének, Agiosz (Szent) Athanasziosznak az ünnepe volt (nem mellesleg a férjem névnapja is :-D ). Görögországban minden városnak, falunak megvan a saját védőszentje, ami kisebb települések esetében a helység templomának a védőszentje is egyben. Nagyobb városokban pedig a legnagyobb templom szentje lesz a város védelmezője is. A védőszent "névnapja" a falu vagy város számára ünnepnap, a közszféra munkahelyei és az iskolák zárva tartanak. Ma a mi falunkban is megállt az élet, így a hét kellős közepén egy kicsit ünnepi hangulatunk lett megint, miközben a környező falvakban, városokban ugyanúgy zajlottak a hétköznapok :-)) Így ki lehet bírni, ha közben tudom, hogy a városban az üzletek viszont nincsenek zárva :-D
Reggel elmentünk a templomba, aztán az ünnepi mise után ouzót és báránybelsőségekből készült falatkákat kínáltak a hívőknek. Ezt a szokást még a Kisázsiából és Kelet-Thrakiszból idetelepült görög menekültek hozták magukkal. A legenda szerint '22-ben, a nagy görögüldözés ideje alatt, amikor a törökök elzavarták őket a Mouzali nevű településről, a lakosok az ottani templom ikonját is magukkal akarták hozni. Az ikon azonban nem akart elmenni, és akárhányszor felpakolták a szekérre, az valahogy mindig visszatért a templomba. Ekkor egy falubeli azt találta mondani: "Minek akarjátok hozni, ha maradni akar, hát hadd maradjon". Ez viszont nem tetszhetett az égieknek, mert nem sokkal ezután a gazda tehene elpusztult. Ezért, hogy jóvátegye a bűnét, minden évben szent Athanasziosz napján áldozatul levágott egy állatot.
Ezt a hagyományt azóta is ápolják. A templom udvarán hatalmas bográcsokban főzik az ún. "kurbáni"-t, amolyan báránylevest, és amikor elkészül, harangkongás jelzi a falu lakóinak, hogy mehetnek a fazekakkal, vagy éthordókkal, hogy hazavigyenek belőle.
Tavaly és tavalyelőtt én magam is eltipegtem a templomig a szomszédasszonyokkal, kis vájlinggal a kezemben. Idén lusta voltam, így csak Malvinát küldtem el a szomszéd Dimitra nénivel. Ebből aztán egy nagyon vicces eset kerekedett. Férjem éppen egy athéni barátunkkal beszélt telefonon, aki névnapi jókívánságokkal hívta. Férjem tréfás kedvében lévén, mesélte a barátjának, hogy éppen most küldtük el a gyereket a templomba ételért... hogy legyen mit ebédelnünk :-D Persze az athéni nem érthette, mi történt, és nem akarta elhinni. Váltig állítottuk, hogy pedig így van, közben már magunkban majdnem megszakadtunk a röhögéstől. Szegény azt hihette, hogy tényleg ennyire betört nálunk a krach, hogy a templomba kell járnunk alamizsnáért :-)) Végül egészen megkönnyebbült, amikor elmeséltük neki ezt a szokást :-)) Egyébként meg tényleg nem is rossz dolog ez, mert ma legalább nem kellett főznöm :-))
 |
| Sorbanállás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése