Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2011. január 10., hétfő

Ez a mi formánk

Valami mindig van. Ma férjem 24 órás szolgálatban volt, ami annyit tesz, hogy reggel elment, és csak holnap délben jön meg. Mert ugye közben meg új nap kezdődik, vagyis a hétfői munkanapot ugyanúgy le kell "dolgoznia". Ezt azért teszem idézőjelbe, mert köztudottan ő a melóhelyen piheni ki magát az itthoni nagycsaládos hajsza után :-)) Kávézgatnak, beszélgetnek, éjszaka még aludhatnak is. Az agyvizem forrong, amikor panaszos hangon közli velem, hogy mondjuk hajnali négykor fel kellett kelnie egy kétórás őrjáratra, és ő most akkor nagyon de nagyon kikészült a fáradtságtól. Hogy előtte már este 10-től húzta a lóbőrt, azt elfelejti közölni, de persze 10 éve ismerem a dörgést... Én meg mondjuk hajnali négykor kerülök ágyba, mert addig tanulok... este 10-től. És nem egy hónapban 2-szer, hanem lassan már 4 éve, minden nap! Na de mindegy, nem is ez a lényeg.
Az, hogy ilyenkor egyedül húzom az igát egész nap a három gyerekkel, már meg sem kottyan, sőt sokkal flottabbul pörög a program, amikor egyedül kell levezényelnem az egész vacsora-fürdés-fekvés ceremóniát. De hogy mindig ilyenkor történik valami, amikor apa nincs itthon, ez azért már több, mint bosszantó. Valamelyik gyerek biztos, hogy mindig ilyenkor betegszik meg (de többször előfordult, hogy én is pont ekkor voltam "halálomon" - pedig nem sűrűn szoktam); vagy valahova hivatalosak vagyunk, ahova elég körülményes három gyerekkel egyedül elindulni, lemondani viszont nem lehet (esküvő, keresztelő); de csak hogy a legizgalmasabb példát említsem, Malvina lányom is az apja szolgálati napját választotta 6 évvel ezelőtt, hogy meglássa a nap(hold?)világot. A legutóbbi alkalommal zuhogó esőben, félig-meddig beteg Fotinivel megspékelve rohantam az állatorvoshoz, amikor Lucy kinyitotta a hasán a varratait... Az a nap is joggal pályázhat az életem egyik legrosszabb napja címre.  Ahhoz képest a mai nap egész "simán" telt, miközben ismét Fotini lázban égő testével sétáltam fel-alá a lakásban, ezzel bezártságra ítélve szegény nagytesóit is, az egyébként tavaszias napsütésben... Az már szinte szóra sem érdemes, hogy a napok óta halogatott baráti látogatást is le kellett mondanom, ami miatt csak "csekély" egy óráig hisztizett Malvina. Azért a mai napot sem fogom a kedvencek listájára tenni!


1 megjegyzés:

Agni írta...

Húúú kitartás! Én is évek óta, vagy talán mindig alváshiányban szenvedek, de hidd el, összegyűlt és megérzem:( Most holnaptól egész héten bajban leszek mert 3-4 órával kelünk korábban, közben nekem hirtelen sok munkám lett és éjszakázom, szóval ez a hét tudom előre hogy nagyon nehezen fog menni. Kitartást nekünk!! Gyógyulást Fotininek!