Kórház a falu szélén

Valahogy így éreztem ma magam. Délutánra már Malvina is lázas volt. Nem volt egyszerű menet: egész nap lázat csillapítottam, hűtőfürdőztem, teát főztem, rohangáltam fel-alá... Ameddig lehet, igyekszem elkerülni a gyógyszereket, általában be szoktak jönni a természetesebb gyógymódok. A tuti befutók náthára, megfázásra, torokfájásra, köhögésre: propoliszos méz, kamillatea, Halls tabletta, eukaliptuszolaj és orrcsepp gyanánt forralt tengervíz.  Ez az öt dolog nálunk általában bőven elég a sikerhez. 

Egyébként elég makacs járvány van, mindenki, akit ismerek, beteg... Stefanos osztályából ma csak 4-en mentek iskolába :-O Nem baj, legalább nem maradnak le nagyon, ennyi gyerekkel úgysem haladnak tovább a tananyagban :-)) 

A helyzet szerencsére nem annyira vészes, a fejfájáson, lázon és gyengeségen kívül nem sok tünetet produkáltak, és állítólag 3 nap alatt át is fut rajtuk a vírus. Nagyon remélem! Azt ismételten megállapítottam, hogy törvényi úton kellene betiltani a hímnemű egyedek megbetegedését! Már egy "sima" 38 fokos lázba is készülnek belehalni... és még a gyerek tűrhető, az apjuknál rosszabb pácienst viszont nem hordott hátán a föld. Reszketek, hogy nehogy ő is elkapja, mert azt nem lehet elviselni. Már egy fejfájástól is olyan hisztit le tud vágni, mint aki a végét járja. Még szerencse, hogy ma nem volt itthon bacikat nyalni, reméljük, megússza. Bár annyi erővel a munkahelyén is elkaphat valamit. Remélem, én is kimaradok a szórásból, mert egy anyának tilos megbetegedni... Amikor elnézem a gyerekek szenvedését, sokszor eszembe jut, hogy bárcsak inkább én lennék beteg helyettük, de aztán gyorsan rájövök, hogy az senkinek sem lenne jó.  Ki gondoskodna akkor a családról? Na és rólam?

Á, mondjon le az összes betegség!