Ma délelőtt Malvinát beírattuk az iskolába! Hazudnék, ha azt mondanám, nem könnyeztem meg... Közhely, de tényleg hihetetlen, mennyire repül az idő!!! Mintha még csak most született volna, hogyan nőtt meg ilyen gyorsan??? Vele kapcsolatban meg amúgy is van egy szívfájdalmam: ha Magyarországon élnénk, még bőven évvesztes lenne, ugyanis december végén született!!! Itt viszont az "évjárat" szerint mennek a gyerekek iskolába, vagyis mindenki, aki 2004-ben látta meg a napvilágot, szeptemberben elkezdi az iskolát. Ezzel a ténnyel már azóta nem voltam kibékülve, hogy Malvina megszületett. Egy barátnőm kislánya egy héttel fiatalabb nála, és értelemszerűen egy évvel alatta lesz az iskolában, mivel ő már januári. Azért ez annyira furcsa. Persze akkor is így lenne, ha mondjuk május végére szabnák meg az iskolába indulók születési dátumát. Aki június elején születik, az már egy évvel később kezdene. De az mégiscsak logikusabban hangzik, hiszen mire elkezdi az iskolát, addigra már bőven betölti a hatodik életévét. Malvina még csak 5 és fél lesz, amikor elkezdődik az iskolaév. Ez sokáig foglalkoztatta a gondolataimat. Utána is jártam, és elvileg lett volna rá lehetőség, hogy megkérvényezzem, hogy évet halaszthasson, tekintettel a késői születési dátumra. Aztán az élet mindig megadja a megoldást, kár előre problémázni bármin is. Malvina testileg is, szellemileg is sokkal érettebb a koránál, már most ő a legmagasabb az iskolaelőkészítős csoportban, pedig ő a legfiatalabb. Mi lenne, ha még évet is veszítene? Szellemileg pedig, mint a legtöbb "kistesó", már egész kicsi korától kezdve elleste a dolgokat a bátyjától, sokkal korábban tanult meg mindent, mint a szintén okos és értelmes nagy testvére :-)) Tehát kár lenne aggódnom a korai iskolakezdés miatt. Egyébként is több pedagógus véleményét is kikértem, akik egyértelműen megerősítettek, hogy a gyerek bőven iskolaérett. Itt Görögországban nem szokás iskolaérettségi vizsgálatot tartani, sőt úgy egyáltalán, nem is foglalkoztatja a pedagógusokat, hogy egy gyerek érett-e az iskolakezdésre, vagy sem... Furcsa rendszer, de ez van. Én viszont itthon "önszorgalomból" megcsináltattam vele jó pár tesztet, amiket az internetről találtam, és nagyon jó eredményeket ért el a kicsilány! Az itteni iskolaelőkészítő amúgy is elég erős volt, annak ellenére, hogy a tanterv nem írja elő, de ők már megtanultak szinte folyamatosan olvasni, írni, tízes számrendszerben összeadni-kivonni, és még sok minden mást, amit annak idején - két éve - Stefanos nem is tanult, mivel ő másik iskolaelőkészítőbe járt még. Mérgelődtem is sokszor, hogy minek ennyire megterhelni a gyerekeket ilyen korán. De most utólag azért nem bánom, mert biztos, hogy sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat az iskolában. De főleg azért, mert nem érezte a lányom megterhelőnek a tanulást, szívesen, nagy kedvvel tanult, hatalmas megfelelési vágy hajtja, hogy utolérje a bátyját :-))
Ami pedig szintén az iskolakezdés mellett szól, hogy már most, az iskolaelőkészítőben összeszokott a kis csapat, akik majd a szeptemberben induló elsősöket adják. Tehát nagy lelki törés lenne Malvinának, ha a többiek mennének, ő meg maradna. Biztos vagyok benne, hogy kudarcként élné meg, és összetörné a kis szívét. A mai nappal amúgy is véglegessé vált az eddig sem kétséges döntés: a kicsi lányom az iskola nyilvántartásába került. Azt hittem, másodszorra már kevésbé fog érzékenyen érinteni ez a tény, hogy iskolás gyermekem van, de nem. Eddig volt egy iskolásom, egy óvodásom, meg egy bébim. Most már két iskolásom lesz, és már a kicsi sem baba többé :-(( Hova sietnek ezek a gyerekek???
Az egyetlen dolog, amit azért sajnálok, hogy úgy érzem, nagyon gyorsan végetért a felhőtlen gyermekkor a lányom számára. Most még izgatottan várja az iskolakezdést, mert nem igazán sejti még, mi vár rá... Amikor azt látja, hogy Stefanosszal tanulok, neki csak az jut el a tudatáig, hogy most csak és kizárólag a bátyjával foglalkozom, és nem szabad minket zavarni, ezért még irigykedik is. Alig várja, hogy ő is részesüljön ebből a kiváltságos figyelemből :-)) Csak amikor majd rájön, hogy mivel is jár mindez, akkor már késő bánat lesz, nem lesz kiszállás :-)) Főleg, ha tényleg megreformálják megint az oktatást, mint ahogy sokan rebesgetik.... Bele se merek gondolni. Eddig sem volt egyszerű a kis nebulók élete, most - ha lehet hinni a híresztelésnek - még nehezebb lesz a tananyag és több a tantárgy; mit akarnak még szerencsétlen gyerekektől?
A mai világban már szinte egyértelmű, hogy mindenki továbbtanul, 23-24 éves koruk előtt nem nagyon kerülnek ki a fiatalok az iskolapadból. Akkor miért kell már egyre előbbre hozni az iskolakezdést, és megkeseríteni a gyerekek életét? Persze, tudom, az információk, a tudás, amit el kell sajátítani, is egyre több lesz, de akkor is. Mi lesz a gyermekkorral??? Érdeklődés hiányában elmarad?
Na és hát persze az oktatási rendszer is elég sok kívánnivalót hagy maga után, de attól tartok, minden egyes változtatással csak rosszabb lesz... De nem az én posztom (sajnos vagy szerencsére?), hogy eldöntsem, mi a jó, mi sem, én csak legjobb tudásom szerint igyekszem a gyerekeim mellett állni, és átsegíteni őket a nehézségeken. Tényleg nagy szerencse, hogy most még itthon vagyok a kicsivel, és tudok segíteni. Nem is tudom, mi lenne, ha dolgoznék. Nem volt egyszerű Stefanosszal sem az első osztály, és ahogy hallom, a harmadik most szintén nehéz lesz. Akinek nincs senkije, hogy segítsen, az menthetetlenül lemarad. Mert sajnos az iskolában sok segítségre nem számíthat :-(( Ott leadják az anyagot, aztán oldd meg, ahogy tudod... Most ezen a helyzeten (is) akarnak változtatni a reformokkal, de valamiért szkeptikus vagyok... Ne legyen igazam!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése