Holnap indulunk Magyarországra! A mai nap a búcsúzkodás jegyében telt. Bár hivatalosan csak 15-én van vége az iskolának, de a vizsgáim miatt nekünk hamarabb el kell mennünk. Utoljára. Lassan-lassan már én is látom a végét. De a mai nap még nem az én búcsúm volt a(z) - virtuális - iskolapadtól, hanem Malvináé. A felhőtlen gyermekkortól. Annyira megható volt, ahogy elbúcsúztatták!! Minden gyerek rajzolt neki, emlékkönyvet kapott, kis albumba rendezték a közös fényképeket, amit az év során készítettek róluk, külön dossziéba kerültek a rajzok, feladatlapok, kézimunkák... Megkönnyeztem, ahogy mindent végignéztem. Az ő kis életében is lezárult egy fejezet. Sajnos az évzáró műsorról lemarad, pedig a többiek már nagyon készülnek rá, de azért vigasztalja a tudat, hogy addigra már az "ő" papájával és mamájával lehet (mindig így hívja a szüleimet, "az én papám, és mamám", mert a másik nagyszülők..... na hagyjuk, no comment). A gyerekektől amúgy sem kellett érzékeny búcsút vennie, hiszen velük jövőre ugyanebben a felállásban folytatják az iskolát, csak az óvónéni könnyezte meg nagyon a távozását. De hát jövőre is látni fogjuk, az iskolaelőkészítő az általános iskolával egy udvarban van, csak át kell sétálni. Megfigyeltem, hogy az aktuális elsősök mindig nosztalgiázva mennek vissza az előkészítőbe, az iskolai szünetekben meglátogatják a volt pedagógusukat - mindenki nagyon szereti :-)) Ki is érdemli a gyerekek szeretetét, mert szívét-lelkét kiteszi értük, legjobb tudása szerint irányítgatta őket ebben az évben is, hogy testileg-lelkileg felkészülve induljanak neki az iskolának szeptembertől.
Stefanos tanítónénije pedig különösen meghatott. Mivel nem akarta, hogy a fiam - már megint - lemaradjon az évzáró ünnepségről, és szereplésről, előrehozta a másodikosok műsorát, és megtartották ma. Csodálkoztak is a többi szülők, hogy miért kellett ma bejönniük, és könnybe lábadt a szemem, amikor mondta, hogy azért, mert a Stefanos elmegy... Aztán az egész iskola összegyűlt a nagyteremben, hogy megnézze őket. Szerintem ma mindenki a fiam nevét áldotta, hogy neki köszönhetően elmaradt az egyik órájuk :-D Nagyon meghatott ez a figyelmesség!
Mostantól pedig vakációóóóó! Nekik, mert nekem most még csomagolnom kell. Na ezt utálom a legjobban az egész utazásban! Ennyi emberre nem semmi feladat ám!! Főleg, hogy azt se tudom, mit pakoljak: hideget, meleget vegyesen, mert szeszélyes ez az időjárás!! A fél házat cipelhetjük megint!
Már itt sem vagyok, legközelebb már Magyarországról jelentkezem! Jó utat és vulkánfüsttől mentes légifolyosót kívánok magunknak! Na és egy jó nagy bőröndöt, amibe becsomagolhatom az itteni meleget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése