Ígéretemhez híven megpróbálom összeszedni a fontosabb információkat, amiket jó tudni, ha valaki Magyarországról Görögországba (vagy fordítva) akar utazni autóval. Hozzá kell tennem azonban, hogy ezek az adatok a Komotinitől Szombathelyig tartó útvonalra érvényesek, igyekszem azonban megjelölni, hogy a fő uticélok, Thessaloniki és Budapest közötti szakaszok között mik az érvényes tudnivalók.
Görög idő szerint reggel fél nyolckor indultunk Komotiniből, és Thessalonikiig pontosan 2 óra volt az út. Onnan még kereken egy óra a határ, Evzoni határátkelőnél hagytuk el az országot. A Thessaloniki körüli elkerülő utakat jól kiépítették az utóbbi években, csak egy kicsit oda kell figyelni, mert a táblák nem mindig egyértelműek (legalábbis számomra). Először az Athén felé vezető utat kell követni, úgy 1-2 km-en, és csak az utolsó pillanatban jelzi a tábla az Evzoni felé vezető leágazást, amikor már kanyarodni kell, ezért érdemes a jobb szélső sávban maradni. Mostani állás szerint jobb, ha nem tankoljuk tele a kocsit Görögországban, csak éppen annyira, amennyi elég, hogy eljussunk a határig, ugyanis mindenhol máshol olcsóbb a benzin, mint itt. Ebben a pillanatban éppen 1,60 € körül mozog a 95-ös ólommentes ára, de a múlt héten még 1,70 fölé is felkúszott. Ugyanez Skopiában (ne haragudjatok, nem áll rá a "szám" a Macedóniára...) 1,21 € = 75,00 MKD. Lényeges különbség. Olyan furcsa, hogy nem is olyan régen még a görög benzin volt a legolcsóbb a környéken, jóval 1 euró alatt; sokszor szinte csontüres tartállyal robogtunk a görög határ felé, hogy inkább már itt tankoljunk. Mekkorát fordult a világ azóta! Mint ahogy rengeteg más dolog is megváltozott az elmúlt években. Annak idején azért csináltattunk görög ÉS magyar útlevelet is a gyerekeknek meg nekem, mert a (na jó!) macedón határon a magyaroknak, a szerbeknél pedig a görögöknek kellett vízumot fizetni, nem is kis összeget. Így egész szép summát meg tudtunk takarítani, hogy hol az egyik, hol a másik ország útlevelét mutattuk fel. Mostanára ezekre a taktikákra már nincs szükség, sőt a "fertőtlenítés" is már csak egy - rossz - vicces emlék maradt. Istenem, amikor át kellett hajtani azon a mocskos vizen, amit fertőtlenítőszer címszó alatt kis gödröcskékben tároltak, és még fizetni is kellett érte :-D Most már mindenhol európai (?) szintű határátkelőkön fogadják az (át)utazókat. Skopiában szinte végig ki van építve az autópálya, talán a görög határ után egy félórás szakasz az, ahol még várat magára a négysávos út. Kereken 2 óra alatt kényelmesen át lehet szelni az országot. Háromszor kell autópályadíjat fizetni, összesen 160MKD-t, ami hivatalosan 2,62 €, vagy 705 Forint. Jó, ha van helyi pénz nálunk, de ekkora összegért szerintem felesleges váltani. Nekünk most pont akadt, mert általában mindig euróval fizetünk, viszont dínárban adnak vissza, így most erre az útra éppen összegyűlt annyi az előző utazásainkból, hogy abból fizettünk :-))
A macedón autópálya egyébként csalós egy-két helyen, mivel a régi kétsávos autóutat bővítették oly módon, hogy újabb 2 sávot építettek hozzá, ami azonban nem mindig párhuzamosan halad. Vagyis az ember - főleg jó pár levezetett kilométer után, hullafáradtan - összezavarodhat néha, hogy most biztos autópályán vagyunk-e, és nem kell tartanunk a szembejövő forgalomtól... De megnyugtatok mindenkit, hogy igen, ez autópálya, nyugodtan lehet előzni, még akkor is, ha kanyarog, ha alagúthoz közeledünk, ha úgy érezzük, összenyomnak a környező hegyek... persze mértékkel, mert főleg ezek miatt az útviszonyok miatt nem érdemes ész nélkül rohanni.
Szerbiába érve következik a számomra legunalmasabb útszakasz. A határtól majdnem Nis-ig még mindig nem készült el az autópálya (bár minden alkalommal, amikor arra járunk, feltűnik, hogy szemmel láthatóan szépen haladnak, egyre nagyobb szakaszokat adnak át a forgalomnak), itt sok helyen van 60-as, 80-as korlátozás, amelyet a közlekedésügyisek szigorúan be is tartattak - eddig. Ezúttal nem botlottunk egyszer sem ellenőrzésekbe, de azért ez nem jelenti azt, hogy most nem is létezik. Lehet, hogy csak szerencsénk volt, vagy mivel tél van, na meg hétvége is volt, nem ellenőriznek annyira. Mindenesetre a korábbi utazásaink alkalmával mindig találkoztunk velük. A jó hír, hogy az autósok és kamionosok szolidárisak egymással, az esetek többségében villogtatással figyelmeztetik a szembejövőket a "veszélyre". Az autópályadíjak itt is jelentősen lecsökkentek: Nis-ig 2 eurót, onnan Belgrádig csak 10 eurót fizettünk, majd Belgrádtól a horvát határig még 3,50-et. Régebben csak a Nis-Belgrád szakasz volt 17 euró!
És itt jön a mi kitérőnk, ugyanis ahhoz, hogy Szombathelyre menjünk, mi Horvátországot választottuk, hogy áthaladjunk. Szeretjük, mert végig autópálya van, Belgrádtól egészen a horvát határig, és onnan is tovább, az egész ország területén, nem kell letérni sehol. Míg Belgrádtól a magyar határig elég hosszú úton még nem volt kiépítve az autópálya, amikor utoljára arrajártunk, és legújabb információim szerint még most sincs. Engem rettenetesen untatnak azok a szakaszok, ahol nincsen autópálya, mert ott aztán szigorúan be is kell tartani a sebességkorlátozásokat, ami egy ekkora hosszú út alatt bizony elég nagy időveszteség. Nem beszélve arról, hogy nekünk az elég nagy kerülő lenne, ha felmennénk Budapestig, utána pedig továbbmennénk Szombathelyre. Mindenesetre, aki a fővároshoz közelebb lakik, annak már csak egy "egyenes" az út felfelé :-)) Belgrád után Novi Sad felé kell továbbmenni, figyelni kell, mert bár a térképen egyenesnek látszik, valójában azonban le kell fordulni jobbra.
Szerbiában szintén érdemesebb tankolni, mint Magyarországon, itt most 1,23 € = 128,60 RSD a benzin litere (Magyarországon átszámolva 1,34 €!)
A nyugat felé tartóknak elég, ha a "fő" útvonalon maradnak, ami innentől E70-es névre "hallgat", és Sid városát vegyük be célpontnak, akkor nem lehet eltévedni. Szerbiát összességében pontosan 6 óra alatt szeltük át, kényelmes tempóban, egy-két kisebb pihenővel.
A szerb-horvát határ után folytatódik az autópálya, szintén kapus rendszerben kell fizetni. Itt egy kissé magasabbak a pályadíjak, a határtól Zagreb magasságáig fizettünk 105 kunát, ami kevesebb, mint 15 eurónak felel meg, de mivel nem euróban adnak vissza, a visszajáró 5 és fél kunával nem sokra megyünk. Nem tudom, érdemes-e átváltani, mert ahogy kiszámoltam, össz-vissz 50 centet "bukunk" az ügyön, szerintem annyiba a valutaváltás is kerülne. De ki lehet próbálni.
Zagreb után oda kell figyelni, mert az út továbbvisz a horvát tengerpart felé, nekünk viszont Gorican kell, a horvát-magyar határ. Itt már mindenhol jelzik a táblák Budapestet. Itt újabb 5 euróval (vagy 36 kunával) leszünk szegényebbek. Nem olcsó, de nekünk a kényelmes utazás szempontjából megéri! Bár ha belegondolok, hogy Magyarországon a 4 napos autópálya-bérlet kerül 1650 forintba.... na de mindegy, ez van, az utazás költségeibe ezt is bele kell kalkulálni.
Horvátországban is érdemes még megtankolni, mielőtt magyar földre érünk: 9,31 kuna, vagyis 1,26 € az ólommentes.
Az országot 3-3 és fél óra alatt kényelmesen át lehet szelni. Innen nekünk már csak kb. másfél óra Szombathely, és otthon is voltunk, magyar idő szerint este fél 11-kor, kereken 16 óra utazás után (ebből kb. másfél óra ment el kisebb-nagyobb megállókkal, úgymint tankolás, kávézás, pihenés). Nem lehet leírni azt az érzést, amikor az ember átlépi a magyar határt! Ez egy olyan életérzés, amit csak az érthet meg, aki külföldön él. Hirtelen minden sokkal szebbnek tűnik, az utak, a fák, a házak... mintha minden megtelne színekkel. Pedig csak az ember azt érzi, hogy hazaért, még akkor is, ha hosszú kilométerek választják el a szülővárosától. De ebben az országban már - úgy érzi - nem érheti semmi baj :-)) Soha nem felejtem el, amikor először mentünk haza autóval, és akkor még Szegednél léptük át a magyar határt. Borzasztóan messzinek tűnt Szombathelytől, mégis úgy éreztem, célba értünk. Ezt nem lehet körülírni, csak érezni kell!
A visszaút hasonlóan zajlott. Csak itt pont az ellenkező érzést váltja ki a magyar határ látványa :-(( Főleg, amikor a rádióban meg pont ez a dal szól:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése