Napimádó vagyok! Ezt mindig is tudtam, kicsi korom óta. Engem aztán nem lehet a káros napsugárzással riogatni, nekem egyszerűen nem árthat! Na, nem vagyok felelőtlen, időnként azért magamra kenem azt a naptejet, ha úgy érzem, hogy nagyon muszáj. De most nem erről van szó. Amikor a többiek árnyékba húzódnak, mert nem bírják a meleget, én akkor is a napos oldalon érzem jól magam. Az élet napos oldalán :-D Nem csak azért, mert annyira szeretek barnulni, hanem egyszerűen imádom, ahogy a napfény simogatja a bőrömet, kellemesen bizsereg tőle minden porcikám.
Görögországban van egy mondás, félig-meddig gúnyolódó, ami valahogy így szól: az alvás táplálja a csecsemőket, a nap pedig a marhákat :-)) Vagyis ugye a kicsiknek sok alvásra van szüksége a fejlődéshez. De hogy jönnek ide a marhák? Nem tudom, de akkor én nagy marha vagyok :-D Mindenesetre ha már nem alszom eleget, legalább a napfény hadd tápláljon :-)) És valóban, mostanában különösen hiányos a mérleg, ami az alvásigényem és a valósan átaludt órák között elszámolandó, és idén az elmúlt (?) nyár sem segített , hogy feltöltsem a tartalékaimat. Nyűgös vagyok, fáradt és kedvetlen. Addig, amíg ki nem megyek a kertbe. Ha van rá lehetőségem, legalább csak egy fél órát ücsörögni a napon, máris jobban érzem magam. Érzem, ahogy feltöltődöm energiával. Remélem, még sokáig fog tartani ez az indián nyár. A vénasszonyok nyara kifejezést utálom. Bár ha már az évszak ennyire bejön, az is lehet, hogy öregszem? :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése