Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. augusztus 10., kedd

Kísértetváros

Görögországban a dolgozó lakosság minimum 95%-a július közepe és augusztus 15 (ami nagy nemzeti ünnep) között veszi ki a nyári szabadságát. Aki teheti, legalább pár napra elmegy nyaralni, de aki mégsem, az is minél messzebb menekül a városok zajától és elviselhetetlen forróságától. Ha árnyékban van 35 fok, akkor az  a betonrengetegben még kétszer olyan melegnek tűnik. A forró aszfalt még éjszaka is ontja a hőséget, a nyitott ablak sem sokat segít. Ebben az időszakban a tengerpartok megtelnek, szinte még egy akkorka helyet is nehéz találni, hogy egy törülközőt leterítsen az ember. Persze csak a tömegek által felkapott helyeken. Nem is értem, miért szeretik egyesek a hering-effektust. Én kimondottan irtózom tőle, még a vízbe sincs kedvem bemenni, amikor csak úgy feketéllik az emberhullámtól. A víz élvezhetetlen, meleg, koszos, a tetején szinte vastag filmréteget képez a "vízálló" naptejek egyvelege. Hangzavar és szeméthegyek mindenütt :-(( Évek óta próbálom magam trenírozni, hogy ne húzzam fel magam a mindenfelé hanyagul eldobált hulladék miatt, de sajnos nem sikerül. Pedig csak magamat idegesítem feleslegesen, tudom. Egy fecske nem csinál nyarat, de legalább mi igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni. A szemetemet legalább nem hagyom ott, szépen összegyűjtöm, és nem esik nehezemre a végén a kukáig elsétálni. Baráti társasággal voltunk a minap, csodálkoztak is rajtunk, már megint mi voltunk a csodabogarak... Meg azért is, hogy képes voltam elsétálni a mosdóig... No comment... Ezekután még menjek be a vízbe???? A múltkor a gyerekeim elkezdték összeszedni a parton a mások által szétdobált szemetet :-O Maguktól, senki nem kérte meg őket, de az ő szemüket zavarta. A felnőttek sokat tanulhatnának a kicsiktől...
Azért a jó példa (majdnem) ragadós. Társaságunkban az egyik ismerősünk is buzgón gyűjtögetni kezdte az eldobni valót egy zacskóba. Induláskor már az autónál vette észre, hogy a zacskót mégiscsak ottfelejtette a parton "véletlenül". Megjegyzem, pár lépést kellett volna csak tennie, hogy visszamenjen érte, de ő csak rálegyintett, hogy most már mindegy, különben is, annyi szemét van már ott, eggyel több, vagy kevesebb... Belefáradtam már, hogy felnőtt embereket nekiálljak kioktatni!!!
Közben meg mindenütt nagy táblák hirdetik, hogy a hulladékot a kukákba szórják, meg tartsák tisztán a partot... Szégyen-gyalázat, hogy erre még figyelmeztetni kell! Mint ahogy az meg még inkább, hogy az egyik ilyen tábla ledöntve, szemétheggyel megrakva várja jobb sorsát a parton, miközben lassan teljesen benövi a fű. Vagy a gaz.  Nem tudtam megállni, le is fényképeztem:


A körülötte lévő szemétkupac sajnos lemaradt, de szerintem így is elég kifejező, ugye?
Nos, pár napja egy kellemes tengerparti séta alkalmával aztán sikerült megtalálnunk az ideális fürdőhelyet. Messze a tömegtől, a zajtól és a szeméttől. A part homokján sehol egy szemét, a víz kristálytisztán csillog még a negyven fokos melegben is (mert persze ez a kifogás a felkapott helyeken, hogy a meleg miatt "tűnik" zavarosnak a víz... na persze!), kész élvezet volt a fürdés!! A legtöbb ember miért szeret egymás hegyén-hátán nyomorogni, nem értem, amikor néhány száz méterrel arrébb meg nyugodtan, emberi körülmények között fürdőzhetne? Na persze kérdés, mi az, hogy emberi körülmény... Mert nagyon úgy látszik, hogy az emberek velejárója a szemét, a rombolás, a természet durva tönkretétele... Na inkább bele se megyek ebbe :-(( Addig jó, amíg nem fedezik fel a tömegek ezeket az érintetlen természeti kincseket, mert aztán azt is ugyanúgy tönkretennék. Sok ember, sok kosz... Tényleg ez a világ rendje? 
Mindeközben a város kihalt. Az autós forgalom a tizedére csökkent, mindenki nyaral, embert az utcán alig látni. Aki ittmaradt is, elbújik a meleg elől. Az üzleti nyitvatartás is tükrözi ezt: a csütörtök az egyetlen nap, amikor délután is kinyitnak a boltok, amúgy meg csak délelőtt. Ugyan ki menne vásárolni ebben a melegben? Na meg a megszorított pénztárcákról és nadrágszíjakról se feledkezzünk el :-(( A város nem csak a tengerpartra menekült lakosok miatt tűnik kihaltnak. Egyre több üzlet zár be, a kisvállalkozások sorra mennek tönkre, "hála" a válságcsomagnak, a megemelt adókulcsnak, a benzináraknak, a megtizedelt béreknek... Hosszú történet, és még közel sincs vége. Tényleg ijesztő ez  a kísértetváros!!! 



2 megjegyzés:

Detti írta...

Mélységes egyetértés mindenben, de ezt már megszoktam. :)

A kihalt városról a kép meg megdöbbentő. :) Nem is tudom, hogy látta-e ilyet. :)

Mennyire van a várostól a tengerpart?

Krinya írta...

Hát töredelmesen bevallom, a kép Athénről készült (bár ha belegondolsz, hogy ez egy 4 milliós nagyváros, akkor még megdöbbentőbb a kép), csak az illusztráció kedvéért tettem ide, de ilyenkor minden város kb. hasonló képet mutat. A mi városkánk 25 km-re van a tengerparttól, kis falunk meg 15, mert innen van egy rövidebb út is. Kocsival 10 perc, elviselhető :-))