Csirkepörkölt tzatzikivel :-))

Sokan kérdezik tőlem, miket szoktam főzni, illetve hogy a görög, vagy a magyar konyhát preferálja-e a család? Szerencsésnek mondhatom magamat, mert kis családom mindenevő. Kezdve a férjemtől. Nagyon igaz a mondás, miszerint egy férfit a gyomrán keresztül lehet megfogni. Igaz, nem ez volt a hátsó szándékom, de tény, hogy világéletemben imádtam főzni, és ez szingli koromban sem volt másképp.  Akkor még csak leendő férjem pedig hosszú évek agglegényélete - és a hadsereg kosztja - után különösen értékelte a főzési tudományomat. Már akkor sem szerettem a készételeket, vagy a gyorskajákat, igaz, azért néhanapján ráfanyalodtam, ha úgy alakult a program. Amíg az ember egyedül él, nem tartozik senkinek semmivel, így akkor főztem, amikor kedvem tartotta. De mivel igényeltem minden nap a főtt ételt, így nem volt kérdés, hogy rendszeresen konyhatündérkedtem. Ennek még egy oka is volt: hogy magyaros ételek is kerüljenek az asztalomra. Bár a görög konyha remekeit is imádom -  szerintem nem nagyon tudnék olyan ételt mondani, amit nem eszek meg -, az otthoni ízek azért nagyon tudtak/tudnak hiányozni! Sajnos sok olyan alapanyag nem, vagy csak nehezen kapható itt, amelyek alapvető kellékei a magyar konyhának. Ilyen például a tejföl, amit a sűrű görög joghurttal helyettesítek, vagy a túró, amihez hasonlót ugyan lehet kapni néhány nagyobb élelmiszeráruházban, de persze azért mégsem ugyanaz az ízük. Jobb híján viszont... Vannak aztán olyan "hungarikumok", amelyeket egyáltalán nem lehet  itt kapni - vagy legalábbis én még nem fedeztem fel -, ilyen például a füstölt csülök, amivel régebben, amíg még Magyarországon éltem, ki lehetett volna kergetni a világból!!! Most viszont elmaradhatatlan darabja a "kincsesládának", amit minden utazás alkalmával hozok ki magammal, a Vegetával, a pirospaprikával, a Gyulai kolbásszal és az Egri bikavérrel karöltve!!! Ezeket az ízeket nem helyettesítheti semelyik más itteni termék sem, még ha első ránézésre hasonlít is! Például pirospaprikát itt is lehet kapni, de ég és föld az íze a mi jó kis kalocsainkhoz képest! A borokról nem is beszélve, amióta rászoktattam a férjemet a finom Egrire, azóta más bort meg sem bír inni (én sem). Na nem mintha egész nap vedelnénk, de azon ritka alkalmakra, ha fel akarunk bontani egy üveggel, mindig van készenlétben pár palack a bárszekrényben. Most már olyannyira népszerűsítettük az ismerőseink körében is ezeket a magyaros ízeket, hogy amikor kocsival megyünk haza, kész listánk van a "megrendelésekből" :-D Nyilván ez repülővel nem oldható meg, mert ott van a súlyhatár :-(( De azért ilyenkor is feltankolunk, ami még belefér! 

A magyar konyha remekeit is széles körben reklámoztuk már, sok baráti társasággal elköltött ebéd menüje volt már a vörösboros marhapörkölt házilag készített nokedlivel, és társai.  Nem maradt kidobni való falat a tányérokon, és a receptet is elkérték minden alkalommal!

Melyik nőnek ne okozna gondot minden nap, hogy mi legyen a másnapi ebéd? Nálunk sincsen ez másképp, annak ellenére, hogy én két ország repertoárjából válogathatok :-)) Ahogy írtam, a családnak nem okoz gondot, hogy magyaros vagy görögös ételek kerülnek az asztalra, mindenre vevők, de azért mégiscsak gondban vagyok néha. Az egészséges táplálkozás híve vagyok, az évek múlásával egyre inkább. Főleg most, hogy a kiskertünkből naponta friss zöldségekből bűvészkedhetek, könnyű dolgom lenne. De. Szeretem a klasszikus ízeket, az egyszerű, jól bevált ételeket, nem szeretek kísérletezni, sőt - konzervatív vagyok -, mások receptjeire sem nagyon vagyok vevő. A legtöbb görög ételt is magamtól tanultam meg elkészíteni. Ránézésre, és az ízek alapján megpróbáltam kitalálni, hogy mi kell bele, aztán addig próbálkoztam vele, amíg végül ugyanolyanra sikerült, mintha egy görög háziasszony keze alól került volna ki. Persze ki szoktam kérni mások véleményét is, hogy ki hogyan készíti egyik vagy másik ételt, de nem tartom be betű szerint az arányokat, inkább csak szemmértékre, na meg az íz alapján.  Ha már valami újításra vágyom, kitalálok saját magamnak valami érdekes receptet. Mindegy mit, de sok friss zöldség, kevés fűszer - az is inkább frissen szedett házi fűszernövényekből legyen lehetőség szerint -, húsokból pedig elsősorban a csirke és a marhahús a befutó. Vicces egyveleg, hogy mindig olívaolajjal főzök (anyóséktól kapjuk a finom házi olajat, többek között ők ezzel is foglalkoznak, több száz olajfájuk van), a magyaros ételeket is. De ez szerintem semmit sem ront az ízén, sőt :-)) (Emlékszem viszont, amikor először láttam olívaolajat közelről. Hiába próbáltam rájönni, sem az íze, sem a szaga nem segített beazonosítani, hogy ez főzésre használatos zsíradék. A volt vőlegényem lakásán akartam először bemutatni a főzési tudományomat, mire ő hazaér a munkából, és ott evett a méreg, hogy még egy vacak olajat sem találok. Mint kiderült, csak egy egész fémtartálynyi nem szúrta ki a szemem :-D  )

Amióta gyerekeink vannak, azóta különösen kényes vagyok a táplálkozásra. Nem elég, hogy egészséges legyen, de muszáj odafigyelnem, hogy a gyerekek is szívesen egyék. Hát nem egyszerű dolog néha, de azért nem panaszkodhatom, mert ha nem is túlságosan jóevők a gyerekeim (mondjuk Stefanos most már, ahogy nő, egyre többet eszik, nincs gond vele), de nem válogatósak. Nálunk sosem volt módi, hogy ha nem ízlik valami, akkor gyorsan valami mást adjunk a gyereknek, "nehogy éhenhaljon" :-D Az egyik szomszédasszonyom minden nap - nem túlzok! - 5 féle ételt főz, mivel az elvált lánya is együtt él velük a két gyerekével, és mindegyikük mást kíván; az egyiknek ez nem jó, a másiknak az, nem tud mindenkinek a kedvére tenni egyszerre. Na ez az, amit sosem tennék meg!!! Ez van, ha nem tetszik, nem kap mást, majd mindjárt megtanulnának megenni, amit eléjük tesznek, ha néhányszor éhen  maradnának!!! Szegény asszony egész nap ki se jut a konyhából!! De hát ő rontotta így el őket, egye meg, amit megfőzött :-P

Végezetül álljon itt egy példa, hogy mi kerül(het) egy görög-magyar család asztalára egy héten. Ez volt a múlt heti menünk. Nem röhögni!

Hétfő: sült hal tepsiben sült krumplival, fetasajt, görög saláta (saját paradicsom, paprika, uborka, csak a hagyma bolti :-D  ja és egy kicsit "magyarosítva" kockára vágott zsenge karalábéval - szintén a kertünkből, de magyar import magokból :-P ), tzatziki sk.

Kedd: muszaka, fetasajt, görög saláta

Szerdán újra kellett csinálnom, annyira ízlett a gyerekeknek :))

Csütörtök: bolognai spagetti és.... mondjam? fetasajtésgörögsali :-)) 

Péntek: Lencsefőzelék félig-meddig görögösen (rántás, habarás nélkül, de füstölt csülökkel főzve), olívabogyó, fetasajt, görögsali

Szombat: töltött paradicsom és paprika (ezúttal görög módra, sütőben sütve, de legközelebb magyarosan fogok töltött paprikát csinálni, paradicsomszószban), na mi jön? Iiiiigen, eltaláltátok, már le sem írom!

Vasárnap: csirkepörkölt nokedlivel (nagy kedvenc!!!), a többit meg úgyis tudjátok :-D 

Na de a legnagyobb görögös furcsaságok tudjátok mi? A bundáskenyér Nutellával, meg a görögdinnye... na mivel? Fetasajttal és kenyérrel :-D Először én is csak röhögtem rajta, de próbáljátok ki, isteni!!!