Falu-hét

Ezen a héten ismét sűrű a programunk. Vagyis még a szokásosnál is sűrűbb. Ugyanis nem falunap, hanem faluhét van minálunk! És ugye mondanom se kell, nem maradhatunk ki semmi jóból! Sajnos szomorú aktualitás, hogy valószínűleg utoljára tartják ezt a sokéves hagyománnyal bíró rendezvénysorozatot. Az okok pedig - mi más? - elsősorban az anyagiak, másodsorban pedig az, hogy az új kormány ismét újra akarja térképezni a közigazgatási rendszert. Vagyis egybeolvasztják az önkormányzatokat, és az eddig önálló önkormányzatként működő falunk és környéke is a város hatáskörébe fog kerülni. Egyelőre mindenki csak rebesget, meg rémhíreket terjeszt, hogy mi lesz ezután a falu sorsa, de sok jóra senki sem számít. Mint önálló önkormányzat, eddig sok előnyre tett szert a hely; rendezett utak, tisztaság, színvonalas létesítmények és színes programok jellemezték. Az ember ideérve tényleg úgy érezhette, mintha egy egész más, sokkal fejlettebb vidékre érne. A polgármester kiharcolt mindent a falujának. Na és persze a környező falvaknak, községeknek is, amelyek az önkormányzathoz tartoztak. Most azonban, hogy távozni készül, látszik, hogy már nem törődik semmivel. A tengerparton uralkodó káosz, a kosz és az elhanyagoltság a legszembetűnőbb jel. De ami igazán aggasztó, hogy a helyi iskola sorsa sincs biztonságban ezentúl. Pedig tényleg jó színvonalú iskola, 100%-osan meg voltunk vele elégedve eddig. Most csak remélni tudjuk, hogy az önkormányzat-váltás nem fogja befolyásolni sem a színvonalat, sem pedig a létjogosultságát! Sajnos, egyre kevesebb a gyerek, a város pedig közel van, sokan oda járatják a csemetéket iskolába. A városvezetőknek pedig édesmindegy, hogy a környező falvak iskoláival mi lesz. Meg kell szorítani a nadrágszíjat, azt mondták nekik, és mindenki abból csippent le egy keveset, ami neki legkevésbé fáj. A városiaknak pedig nem lesz szívügye a környező falvak sorsa. Nem úgy, mint az eddigi helyi polgármesternek. 

Nem tudom, mi lesz. Miért érzem mindig úgy, hogy ezekkel az intézkedésekkel csak rosszabb lesz a helyzet, nem pedig jobb? De hát persze nem az én posztom ezt eldönteni, az idő majd megmutatja, helyes döntést hoztak-e onnan fentről, vagy sem. Vagy majd a következő kormány mindent visszacsinál megint, aztán kezdődhet minden előlről. Lejárt lemez, mindig, mindenhol ugyanez. A világ meg csak romlik. 

Na de nem is ezt akartam írni. Szóval falu-hét. Kellemes meglepetésben volt részem a napokban. Környezetvédelmi napot tartottak, szelektív hulladékgyűjtéssel, felvilágosítással. Jól esett hallani-látni, hogy talán itt is szépen lassan történni fog valami, talán végre eljut az emberek füléig is az, ami máshol már természetes. Mondjuk szívesen meginterjúvoltam volna a lányt, aki meginterjúvolta a jónépet, hogy ki mit  tud a környezetvédelemről, hogy megkérdezzem, milyen tapasztalatokat szerzett. Jó anyag lett volna a szakdolgozatomhoz... De hát akkor éppen csak sétálni mentünk a térre, nem voltam felkészülve :-)) 

Másnap biciklis kirándulást szerveztek kicsiknek és nagyoknak. Egyik anyukatárssal összebeszéltünk, hogy mi is megyünk. Mi amúgy is nagy biciklis família vagyunk, máskor is meg szoktuk tenni ezt a távot  (oda-vissza kb. 10km) az egész családdal. A két nagyobb gyerek saját  két keréken, Fotini pedig mögöttem a gyerekülésben. Imádjuk!!! Örültem is a lehetőségnek, hogy többedmagunkkal is újra végigjárhatjuk a már jólismert útvonalat. Amikor odaértünk anyukatárssal, a gyerekek körberöhögtek minket. Furcsának találták, hogy felnőttek is jönnek. De mi lazán kezeltük a dolgot, miért, nekünk nem szabad? Na rajtunk felbátorodva aztán még jónéhány szülő drótszamárra pattant, így a kicsik is leszálltak végre rólunk :-)) A negyven fokos meleg ellenére jól bírtuk az iramot, bár Malvina és kis barátnője a visszautat inkább már a minket kísérő kisteherautón tették meg. A legnagyobb poén az volt, amikor félúton Fotini panaszos hangon közölte, hogy ő elfáradt! A gyerekülésben trónolni.... Majdnem leestünk a bicikliről, úgy röhögtünk!!! 

Na ezekután az esti nőegyleti bulit inkább kihagytuk, de lesz még, úgyhogy nem maradtunk le semmiről! Amire viszont nagyon berágtam, az a polgármester hozzáállása volt a zeneiskolához. Egész nyáron próbáltak szegény nebulók, készültek a szereplésre, erre mégsem tették be őket a programba... Ne mondják már, hogy egy hét alatt nem találtak volna legalább csak egy üres órát, amikor bemutathatták volna a tudományukat!!!  Szerintem csak nem tudtak az anyagiakban megegyezni, de mindegy... De sebaj, majd szeptemberben külön koncertet adnak, azt mondják. A próbák azért azt hiszem, nem voltak feleslegesen elfecsérelt órák, hiszen a gyerekeknek megadták az együtt zenélés örömét. Legalábbis Stefanos imád járni!!!

A műsorra visszatérve holnap este néptáncbemutató lesz, szombaton szintén hagyományos görög est, vasárnap pedig a legnagyobb buli, amely egyben a közeli templom ünnepe is, ahol bucsut tartanak. Ezen a napon a városból is (kb. 15 km) gyalog indulnak el a hívők, hogy  tiszteletüket tegyék a Szűzanya ikonja előtt. Lényeg a lényeg, van minden, mi szem-szájnak ingere, szuvlaki-sütés a téren, élőzene, természetesen nem hiányozhatnak a körhinták, pónilovaglások, bucsus kirakodóvásár sem, győzze az ember elrángatni a gyerekeket onnan! 

Az utóbbi napokban a programunk teljesen felborult, számolom vissza a napokat, hogy végre újra minden a régi kerékvágásba kerüljön. Hiszen szép, szép a felfordulás, de azért a jóból is megárt a sok! Persze muszáj nekünk mindenben résztvenni? Nem, de amikor a főtér hallótávolságban van, és a hangos zenétől úgysem lehet időben elaludni, akkor már inkább próbáljon meg jópofát vágni hozzá az ember, és érezze jól magát, nem igaz? Nem is lenne semmi bajom, pár napig hadd boruljon az a program, hiszen úgy szép az élet, ha zajlik. Csak ez a szakdoli ne sürgetne már annyira!!!