Görögországban a gyerekek későn fekszenek este. Ezt már azt hiszem, írtam egyszer, ha nem többször :-)) Eleinte, amikor még nem volt gyerekem, na meg később is, amikor Stefanos megszületett, döbbenten figyeltem, hogy egész kicsi gyerekek még akár éjfél után is vígan (?) sétálgattak az utcán a szüleikkel. Ez valahogy nekem annyira elfogadhatatlan volt!!! Szerintem sehol máshol Európában nem jellemző ez a jelenség, hacsak más déli országokban nem... Nem tudom. Hogy hogyan bírják? Úgy, hogy a szülők a saját programhoz alakítják a gyerek napirendjét, vagyis délután későn fektetik le a gyerekeket, hogy utána még kibírják az esti menetet. Igaz, itt az egész görög életmód egy kicsit meg van csúszva a miáltalunk ismert napirendhez képest. A legtöbb családban nem délben ebédelnek, hanem 2-3 óra körül, ami ugye elsősorban a munkaidővel kapcsolatos. Szinte mindenhol 2-kor, fél háromkor teszik le a lantot a dolgozók, legyenek akár hivatalokban, akár kereskedelmi üzletekben. Ekkor van a hivatalos sziesztaidő is, 3-tól 5-ig, fél hatig szigorúan tilos hangoskodni, zenét hallgatni, barkácsolni, vagy bármit csinálni, amivel mások nyugalmát zavarhatjuk. Főleg városokban ezt komolyan be is tartatják, nem egy esetről hallani, amikor az első kis zajra kihívják a rendőrséget. Na kérem! A pihenés az bizony szent dolog! Aki megteheti, és délután nem kell visszamennie dolgozni, az még akár ennél sokkal tovább is húzhatja a lóbőrt. Főleg télen, amikor az esős, nyálkás idő amúgy is csak alvásra való, délután 6, fél hét előtt már nem is merek telefonálni senkinek, nehogy felébresszek valakit... Ezekután nyilván nem esik senkinek nehezére a késő estig tartó fennmaradás, még a gyerekeknek sem. Főleg ha másnap nincs iskola. Mert akkor azért egy kicsit már bonyolultabb a dolog, muszáj időben lefektetni őket, és úgy egyáltalán, egy normálisabb napirendre szoktatni a gyerekeket. Ha valaki viszont csak ekkor kezd hozzá, hogy megkísérelje időben letenni a gyereket, annak bizony nincs könnyű dolga. Sok ismerősöm panaszkodott is emiatt, én pedig csak némán mosolygok a "problémán".
Nekünk ez az életmód egyáltalán nem jött be. Egészen kicsi koruk óta igyekszem egy olyan napirendet kialakítani a gyerekeknek, ami mindenkinek jó. Nektek, akik olvastok, nem kell magyaráznom, hogy a gyereknek miért jó, ha korán fekszik. Csak! De a szülőknek is jót tesz, ha egy kicsit még lehet magánéletük is az egész napos gyerekezés után, és nem mindjárt ők is hullafáradtan az ágyba zuhannak. Néha előfordul, hogy valamiért csúszik a program, és egy kicsit később kerülnek az ágyba a gyerekek,. Ilyenkor igenis hiányzik utána az a kis idő, amikor mi is egy kicsit kifújhatjuk magunkat, és két szót válthatunk anélkül, hogy állandóan közbeszólna valamelyik csemete. Férjem is korán kel, így nem teheti meg, hogy minden nap későn kerüljön ágyba.
Most azonban, hogy tombol a kánikula, nehéz tartani a napirendet. Este, amikor a gyerekeket készítjük a lefekvéshez, még szinte elviselhetetlen a forróság, nehezen megy az altatás is, hiába hullafáradtak, a meleg nagy úr. Azokon a napokon, amikor tengerhez megyünk, egy kicsit könnyebb a helyzet. Olyankor általában elmarad a gyerekek ebéd utáni alvása, plusz még a napfény és a tenger is jól leszívja őket, így a meleg ellenére sincs gond a viszonylagos koránfekvéssel (azért viszonylagos, mert azért ilyenkor nyáron képtelenség tartani az este 9 órás lefekvést, az még nekünk se megy, de a 10 óra az még mindig relatíve korán van görög viszonylatban). Ma viszont tartottunk egy pihenőnapot. Annyira nagy volt a meleg, hogy azt még a vízpart mellett sem lehetett volna könnyedén elviselni, így inkább a lesötétített szobára és a délutáni sziesztára szavaztam. Nem volt rossz ötlet, csak az volt a baj, hogy délutánra túlságosan kipihent volt mindenki, így estére egy sétát javasoltam a falu főterén. Elképesztő, hogy ebben a mi nem is kicsi falunkban micsoda élet van ilyenkor. A falu apraja-nagyja a téren gyűlik össze esténként, és miközben a felnőttek esznek-isznak-kávézgatnak, a gyerekek bandákba verődve együtt játszanak. Eleinte nem is értettem, mi ebben az érdekes, minden este ott lebzselni azon a főtéren, nem unják még??? Aztán ma megértettem, miközben az összes gyerekem jól érezte magát a kedvenc társaságával. Még Fotinit sem kellett üldöznöm, mert a nagyobb lánykák pártfogásukba vették, és előszeretettel kísérték mindenhova. Na és persze mindenki ismerte, nevén szólította, esélyem se lett volna rá, hogy elveszítsem valahol :-)) Szóval egyszercsak azon kaptam magam, hogy egész jól érzem magam, és már nem is görcsölök azon, hogy csúszik a program. Különben is, este 10 után már majdnem kellemes volt a hőmérséklet is, alig volt 30 fok :-D Ha az ember nem mozog túl sokat, csak elücsörög egy jól behűtött söröcske mellett - persze egy jó kis gyros után -, akkor csak egészen enyhén ömlik róla a víz :-)) Néha egész jól megértem a görögöket, miért nincs kedvük megmozdulni sem ilyen melegben :-D És még a gyerekek éjszakai vircsaftját is majdnem teljes szívemből átéreztem. Pár percig. Mert aztán hiába aludtak be itthon fél perc alatt a rosszcsontjaim, azért mégiscsak hiányzott utána a verandán ücsörgés apával, egy behűtött söröcske mellett, anélkül, hogy a szék karfáját kelljen szorongatnom, miközben ugrásra készen "várom", mikor kell valamelyikhez odarohannom segíteni. Na. Egyszer-egyszer jólesik egy kis "züllés", de nem fogunk belőle rendszert csinálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése