Főszereplők:

Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2010. július 10., szombat

Visszaeső vagyok

Néha már azt hittem, meg lehet szokni. Az idő múlásával már nem fáj annyira a búcsú, a visszatérés. Valamikor nagyon szenvedtem, aztán vettem egy nagy lélegzetet, és úgy döntöttem, nem fog fájni. Ideig-óráig talán sikerült is, vagy csak illúziókba ringattam magam? Most úgy érzem, soha nem lehet ezt megszokni. 
Furcsa dolog, mert ahogy telnek az évek, az ember egyre inkább a megszokások rabja lesz, ragaszkodik a megszokott környezetéhez, a napi rutinhoz, amit egy utazás bizony fenékig felborít. Az első napok, hetek az új helyzethez való alkalmazkodással, beilleszkedéssel telnek. Ilyenkor még sok a zavaró tényező, idegesít a felborult rendszer, aztán észrevétlenül egyszercsak megszokod, a dolgok beállnak egy normális kerékvágásba, sőt egyre jobban érzed magad. Aztán mire már újra önmagad vagy, és azt kívánod, bárcsak sose lenne vége, hirtelen ez az új rend ismét megbomlik. A visszaút már sokkal nehezebb. Egyrészt mert tudod, hogy akárhogy is éreztél az elején, mégiscsak itthon  vagy, itt vannak a gyökerek, és sajnálod, hogy ennyi időt elpazaroltál az elején, hogy így érezz; másrészt pedig tudod, hogy soká lesz, mire megint jöhetsz és felboríthatod a megszokott életedet :-)) Pedig akárhogy is van, ezeket a rendhagyó napokat, heteket nem cserélném fel semmiért! 
Visszaestem. A búcsút, az újra és újra való elszakadást a családtól, a szülőföldtől, a gyökerektől sosem lehet megszokni. Otthon kell majd jó pár nap, amire újra a régi leszek, de a szívfájdalom még eltart egy darabig. Aztán mire megszoknánk, majd újra szakíthatjuk fel a sebeket. Sosem lehet ezt megszokni, ahelyett, hogy könnyebb lenne, egyre nehezebb lesz! Amíg egyedül voltam, még sikerült visszatartanom a könnyeket a búcsú pillanatában, hogy ne okozzak még nagyobb fájdalmat. Most a gyermekeim könnyeinek már nem tudok ellenállni, borzasztó érzés, hogy nekik is fájdalmat okoz ez az egész. Utálom ezeket a pillanatokat! Isten veled, kis hazám!


2 megjegyzés:

Detti írta...

:( Nagyon nehéz lehet, csak elképzelni tudom mennyire...

Vigyázzatok hazafelé!

Agni írta...

Azt hittem, csak én vagyok beteg napokig mikor visszajövök vagy mikor valaki elmegy:( Nem is értheti meg más, hiába is magyaráznánk, milyen érzés..