A múlt heti kánikula után újra itt a rossz idő :-(( Pénteken még döbbenten hallgattam a magyarországi híreket ítéletidőről, és a fűtés újraindításáról, miközben éppen a tengerpart homokját ráztuk le magunkról, erre szombatra virradóan itt is vagy 10 fokot zuhant a hőmérséklet. Megszokhattam volna már; az utóbbi évek szélsőséges időjárási jelenségei közül még ez a legkevesebb, hogy 10-20 fokokat ingadozik a hőmérő higanyszála egyik pillanatról a másikra. De miután már március vége óta egész kellemes volt az idő, és április eleje óta olyan színünk volt, amilyen máskor még nyáron sem, kezdtem elhinni, hogy tényleg itt a nyár. És itt Murphy közbeszólt megint. Napok óta fontolgattam, hogy el kellene már rakni a gyerekek meleg paplanát, hiszen éjszaka már megizzadtak alatta, ahhoz meg, hogy kitakarózva aludjanak, még nem elég meleg a szoba. Nos, ez szombat reggel meg is történt. A szőnyegeket szintén nem szoktam még máskor ilyen korán összeszedni (itt Görögországban ez a szokás: nyárra felszedik a szőnyegeket a lakásokban, ami először furcsa dolognak tűnt nekem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy tényleg segít valamennyire, ha a 40 fokos kánikulában az ember legalább a hűvös kőpadlőn közlekedik). Idén valahogy elsiettem a dolgot. Mire az utolsót is kimostuk az udvaron a slaggal, már látszott, hogy nem lesz ideje megszáradni... Akkor még csak pár sötétebb felhőt láttam az égen, gondoltam, majdcsak elmúlik ez is, nem sejtettem, hogy hosszabb időre szándékoznak a fejünk felett lebegni... De! Ha lehet hinni az időjárás-előrejelzésnek (általában lehet, legalábbis a rossz idő mindig bejön nekik... pffff, vészmadarak!), akkor még jó sokat kell arra várni, hogy újra nyárias hangulatba kerüljünk :-((( De hát ilyen az emberi természet, sose jó nekünk semmi, ami van; egész télen a hidegre panaszkodtunk, aztán amikor egyik napról a másikra hirtelen jött a meleg, azt bántuk (na én nem annyira , de azért az a kellemes átmenet, amit valaha tavasznak hívtak - mára már kihalt, úgy látszik -, egy kicsit hiányzott). Nyár után pedig az elmúlt években egyszerre beköszöntött a tél, ősz nélkül - igaz, az sem igazán hiányzott, az az egyetlen évszak, amit nagyon utálok; de mondjuk az se jobb, amikor 30 fok után hirtelen 10-re ébred az ember lánya... Nos, ha valakinek hiányzott az ősz, akkor legyen szíves, vigye gyorsan, és tegye vissza a helyére, mert most kb. pont ilyen hangulatom van, és ez így május vége felé nem éppen normális dolog... szerintem. Most persze írhatnék a globális környezeti problémákról és társairól, de ez a szakdolgozatom témája is, inkább oda tartogatom az ihletet. Meg aztán nehogy az esetlegesen ide leírt gondolataimat megtalálják később, és plágiumnak számítson, ha véletlenül a szakdoliban is hasonlókat írok (ha már egyszer ugyanabból a kútfőből pattant). Aztán akkor még bizonyítsam, hogy tényleg én vagyok én!
Ehelyett inkább most teszek ide pár képet, amit a virágoskertemben csináltam, hátha kedve támad a nyárnak, hogy visszatérjen! Az mégsem járja, hogy a nap ilyen gyorsan szárba szökkentette szinte a semmiből ezeket a szép kis teremtményeket, aztán most meg sorsukra hagyja őket a nagy szürkeségben!!!
Kár, hogy a szinte részegítő illatokat nem tudom a képek mellé csatolni, azt mindenki képzelje hozzá, közben pedig idézzük meg a tavaszt... vagy a nyarat.... nekem mindegy, csak meleg legyen! Talán a kollektív gondolat erejével el tudunk érni valamit, ha nagyon akarjuk!
Ezeknek a rózsáknak pont olyan illatuk van, mint az anno annyira népszerű bulgár rózsaolajnak :)) Imádom!!
Ha valaki tudja, milyen virág ez, ne tartsa magában! Nappal ilyen szépen virágzik, és éjjelre becsukja a szirmait! Még tavalyelőtt kaptam egy öklömnyi kis hajtást a szomszédasszonyomtól, és lám, mi lett belőle!!! Hihetetlenül gyorsan terjed, már 2 ilyen nagy bokrom van belőle, de sajnos az egyiket Rex heverőnek nézte, és jól "megritkította"... Ennek ellenére még fekvő helyzetben is virágoznak... de inkább nem teszek fel arról is képet, mert ha csak ránézek, elönt a méreg...
És én még azt hittem, a rózsák érzékeny növények, de nem! Az egyedüliek, amelyek túlélték az idei telet. Na meg a fenti sárga virág :-))
Ja és ő is igazi túlélő! Már harmadik éve sanyarog ugyanabban az erkélyládában, de szemmel láthatóan nem zavarja :-) Sőt még egy költözést is kibírt! Ja és az illata nyár éjszakákon valami leírhatatlan! Bódító, szédületes, az ember szinte szerelmes lesz tőle!!!
Ő idei szerzemény
Házunk eleje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése