Rózsaszín hó

Előrebocsátom, hogy nem bolondultam meg, de még csak nem is gurultak el a gyógyszereim :)) Ma tényleg rózsaszín hó esett... vagy lehet, hogy narancssárga? Na mindegy, lényeg, hogy fehér, az biztos nem volt!!!

A múlt hét pár napig tartó tavaszi időjárása után a hétvégén visszatért a tél :((( Pedig már éppen elpakoltam a téli bakancsokat, meg a sapka-sálat... A kabátokat még nem, azt már babonából májusig őrizgetem, miután egyik éven vagy háromszor csomagoltam el, majd vettem elő újra őket... Most már rutinosan nem dőlök be a tavasz első ígéretének, na de azért erre sem számítottam, hogy olyan hóesés várjon még ránk, amilyet egész télen nem láttunk. Szombaton öklömnyi hópelyhek szállingóztak; "északi" lány létemre kirohantam a verandára, hogy közelebbről megnézzem, mi az, mert ilyet még én sem láttam :O Na de az legalább fehér volt...

Ma aztán afrikai sivatagi homokot hozott a szél térségünbe... Éppen a neten olvastam róla, amikor úgy ebédidőtájt hirtelen elsötétült az égbolt, és ahogy kinéztem, láttam, hogy tiszta vörös az ég alja... Kellett pár perc, mire felfogtam, hogy ez a sivatag homokja, ami eltakarja előlünk a napot :O Illetve nemcsak az, hanem a morc hófelhők is. Furcsa párosítás, igaz? Észak és Dél találkozása, hehe...

A hó pedig csak hullott, és hamarosan mindent rózsaszín takaró borított... Utólag már sajnálom, hogy nem csináltam fényképet, de olyan gyorsan zajlott le az egész, hogy felocsúdni sem volt időm, és a homokvihar már tovább is állt (a dolog további pikantériája, hogy éppen amikor ezeket a gondolatokat fogalmaztam meg magamban, már a jól megérdemelt ebéd utáni pihenő alatt, a szieszta csendjében a közeli muzulmán faluból tisztán idehallatszott a müezzin hívó éneke, ami a sivatag homokjával karöltve egy képzeletbeli egzotikus utazásra repített).

Tetszett egy kedves barátnőm megjegyzése, miszerint most már azt se ígérhetjük a gyerekeinknek, hogy "majd ha piros hó esik...", mert aztán tényleg megtörténik :-D 

Stefanos fiam korához képest nagy filozófus, szeret elmélkedni a dolgok miértjén és mikéntjén. Miután megbeszéltük, hogy ilyen furcsát még én sem láttam, és hogy meg van bolondulva az időjárás, közölte, hogy erről is mi tehetünk. Egy kicsit meglepődtem, mert lehet, hogy sok mindenről tehetek az életben, meg amúgy is megvan az a "rossz" tulajdonságom, hogy amikor valami történik, magamban keresem a hibát (félreértés ne essék, nem magamat hibáztatom mindenért, a kettő nem ugyanaz; de szeretem kielemezni a dolgokat, hogy mi miért történt, és nem vagyok-e én is hibás azért, ami történt - csak nem rám hasonlít a gyerek? :-D ), de azért engedtessék már meg, hogy még a sivatagi homok is ne az én lelkemen száradjon! De kicsi fiam hamarosan megnyugtatta a lelkiismeretemet, mert nem konkrétan a mi családunkról van szó, hanem az egész emberiségről! Mert ugye az ember (vagyis mi) tönkreteszi a környezetét, a környezet pedig visszavág!!

Aztán nesze nekünk rózsaszín hó meg sivatagi időutazás!!!

Imádom az én kis filozófusomat!!!!